10.fejezet
Fordul a kocka
Elteltek az évek. Már 13 éves voltam. Nem volt sok a képzésemből hátra még. Megtanultam a legnehezebb de leghatásosabb bérgyilkos módszereket, a képességeim kifejlődtek teljesen. Egy módszer nem ment még..az amelyet a mesterem használt akkor,mikor kicsi voltam. A 300 az egyben tőrtrükk ment belőle csak. A többi része még javításra szorult. Az egyik este ültem lábatlógatva az ablakban. Néztem a teliholdat. Hallottam ahogyan kinyílik az ajtó,hátrafordultam.
-Szia-köszöntem elmosolyodva mikor megláttam, hogy Drake jött be
-Helló-mondta halkan majd becsukta az ajtót és megállt ott ahol volt
Visszamásztam a szobába majd odamentem hozzá.
-Hogy vagy?
-Ahogy szoktam.Te?
-Kösz egész jól,asszem.
-Asszed?
-Kb igen.
-Értem….feltarthatlak kicsit?
-Nem tartasz fel semmiben. Sőt…örülök,hogy itt vagy…nem unom magam halálra-mosolyogtam rá
-Oké…csak,mert-hallgatott el hirtelen
-Mert?-kérdeztem válaszra várva
-Mind1, hagyjuk-vágta zsebre a kezét
-Te is tudod,hogy nem mind1.Nekem bármit elmondhatsz-néztem a szemébe.
-De ez más-fordította el a fejét
-Mitől lenne az?
-Hidd el…ez más mint ami szokott lenni-nézett rám…annyira furcsa volt mert valahogy egészen másként nézett felém,mint ahogyan szokott.
-Ha te mondod…-sóhajtottam majd a szemébe néztem...teljesen elvesztem a pillantásában.
-Shadow…izéé….-kezdett bele halkan,zavartan
-Izéé?-kérdeztem mosolygva
-Én…sz-akadt el
-Sz?más szóval?-kérdeztem kicsit értetlenül
-Én szeretlek téged-csuklott el a végén majd lehajtotta a fejét és elpirult.
Elhallgattam. Nem tudtam, hogy most mit mondjak.
-Sejtettem-suttogta
-Drake-szólaltam meg végre
-Igen?-nézett rám
-Én is szeretlek téged, de…-suttogtam halkan a földet nézve
-De nem úgy..igaz?
-Sajnálom-fakadtam sírva.
Megölelt engem és a hátam simogatta.
-Semmi baj…nem tehetsz az érzéseidről….ahogy én sem az enyémekről.
-Tudom…de akkor sem szerettem volna sosem azt az ember megbántani akit a legjobban szeretek-suttogtam sírás közben.
-Nem bántottál meg
-Nem tudsz valami jól hazudni-szipogtam
-Neked nem is akarnék hazudni….de vannak a kegyes hazugságok amiket azért teszünk,hogy a másiknak jobb legyen-súgta a fülembe
-Szóval az jó tett lett volna ha azt mondom,hogy én is úgy szeretlek téged?
-Nem…az viszont bántó lenne.
-Miért?
-Mert az két dolgot jelenthet:vagy azt hiszed,h annyira gyenge vagyok,h nem tudnék túllépni ezen vagy szánalomból...a szánalom meg te is tudod,h mennyire sértő tud lenni.
-Tudom-suttogtam és átöleltem-sajnálom…nagyon…
-Nincs mit sajnálnod Shadow…nincs mit…-suttogta
Órákon keresztül álltunk így,néma csendben. Egészen lenyugodtam már és nem sírtam de nagyon bántott ami történt. Hibásnak éreztem magam pedig tudtam,hogy nincs miért.
11.fejezet
Búcsú
A következő napokban nehezen tudtam ránézni. Mindig összeszorult a szívem mikor megláttam szemében a csalódottságot, a vágyakozást és az elkeseredettséget. Hibásnak éreztem magamat azért, amiért csalódást kellett okoznom az egyetlen olyan embernek akit szerettem. Persze ott volt a nyagyapám is, de őt is másként szerettem. Őt úgy mint egy családtagot, de Draket valahogy másképpen.
-Lehet, hogy mégis tévedtem volna?-járt mindig ez a kérdés a fejemben
A válasz mindig nem lett, de mégis…a szívem is mást mondott meg az eszem is. Az egyik nap félrehívott az edzés végén.
-Figyelj Shadow, látom,hogy mi van-nézett a szemembe
-Miről beszélsz?-kérdeztem mintha nem tudnám,hogy miről beszél
-Nem hazudsz jól.
-Tudom-sóhajtottam-neked nem is akarnék
-Akkor ne tedd…kérlek…ne érezd rosszul magad a történtek miatt…én voltam a hülye,hogy elmondtam.
-Nem vagy hülye-néztem rá-tényleg…inkább én vagyok az idióta,hogy nem tudom mit érzek
-Nem várom el tőled, hogy mindent tudj erről…nem baj-simogatta meg az arcom.
Egy könycsepp csordult ki a szememből ami pont elérte az ujját.Letörölte.
-Ne sírj Shad,nincs semmi baj-mosolyodott el
-De van!-néztem rá és már tiszta könny volt a szemem
-Ne sírj Shadom. Lesz ennél nagyobb bajod is az életben minthogy most én nekem szar. Magaddal foglalkozz kicsit és hidd el jobb lesz-mosolyogott rám.
-De nem akarom azt, hogy rossz legyen neked….éés….valójában…-suttogtam és kicsit elpirultam
-Igen?
-Csak…csak azt akartam mondani,hogy…
-Ne mondj semmit-suttogta majd odahajolt hozzám és megcsókolt
Becsuktam a szememt bár nagyon meglepett ez az egész.
-Drake-suttogtam
-Köszönöm Shadow.-mosolyogtt rám-de valamit mondanom kéne neked
-Mit?
-Azt hogy nemsokára már nem leszek itt veled
-Mi…mi…miért?-dadogtam és könnyekkel telt meg a szemem
-Több ok miatt
-Kérlek mondd el nekem
-Az első ok az, hogy nekem már vége a képzésemnek. Neked azért tart tovább mert engem csak egy egyszerű bérgyilkosnak képeztek, de téged a legjobbnak. A második ok az előzőből jön. Áthelyeztek.
-Nem….ez nem lehet-suttogtam
-De sajnos ez az igazság. Én sem örülök neki, de ez van. Egy valamit viszont megígérek neked!
-Mit?-öleltem meg és nem akartam elengedni
Átölelt engem és a hátam simogatta majd a fülemhez hajolt.
-Mindig szeretni foglak téged! Akármi is történjen csak te leszel akit szeretni fogok!-suttogta fülembe-Ha te mást szeretsz akkor engedem. Nem tehetnék ez ellen amúgy sem semmit.
-Tudom. Muszály?-kérdeztem halkan
-Igen. És mégvalami…-kezdett neki
-Igen..?-hallgattam
-Már most kell mennem.
-Ne!-kezdtem el sírni.
Térdre estem. Egy egész világ omlott bennem össze most. Leguggolt mellém.
-Nyugi Shadow. Ki fogod bírni.Erős lány vagy te.-súgta a fülembe
Én nem tudtam megszólalni. Neki meg mennie kellett. Felállt, én felnéztem rá. A szemünk pillantása találkozott egy röpke pillanatra. Az utolsó pillantás ami megtörtént.
-Ég veled Shadow-mosolyodott el majd abban a szempillantásban el is tűnt.