17.fejezet
Az Ikertestvér
-Te meg ki a jó isten vagy?-kérdeztem, de azonnal nekiugrottam az ablaknak háttal-Aztarohadt!
-Na ne szórakozz…megijedsz tőlem?-vigyorodott el
-Te teljesen úgy nézel ki mint ÉN!
-Hát persze Shadi!-nevette el magát
-Ne szólíts így!
-Már mért ne?
-Mert marhára nem csípem ezt…?
-És az engem érdekel? Természetesen nem.
-Ki vagy mi a franc vagy te?
-Hát a nővéred.Tashuna-mutatkozott be
-Nem vagy szimpi csajszikám
-Mintha én jobban kedvelnélek téged hugi. Amúgy meg kinézetre ne dönts. Te is így nézel ki.
-Képzeld tisztában vagyok vele. Szoktam tükörbe nézni. Nem úgy, mint te.
Megforgatta a szemét. Nagyon nem tűnt kedvesnek.
-Megmondanád,h mit is találok merre?-kérdeztem,de inkább nem akartam volna tudni
-Keresd meg magad. Biztos megtalálod amit keresel.-vont vállat és elment.
-Kösz a segítséget….-indultam el majd megálltam egy ajtó előtt a folyosón.
Ismerős érzés fogott el. Benyitottam, majd körülnéztem. Azonnal rájöttem, h ez volt a szobám. Besétáltam, magamracsukva az ajtót. Leültem az ágyra. Annyira furcsa volt megint itt ülni. De mégis…valahogy jó érzéssel töltött el engem.
18.fejezet
A nagy csalódás Vol.1
Egész éjjel az ágyon ültem, el sem mozdultam onnan és gondolkoztam. A régi emlékeket próbáltam előhívni abból az időből, mikor még itthon voltam. Lehet, h a tudatalattim miatt, lehet, h a félelem miatt, vagy csak szimplán a memóriám határai miatt, de nem tudtam semmire sem visszaemlékezni. Egy sóhajtással hátradőltem és a plafont néztem merev,üveges tekintettel. Pár percig csak néztem ki a fejemből majd nemsokára halk, kopogás-szerű zajok törték meg a néma csendet. Felkeltem, majd kiléptem a szobából. Egy árnyat láttam meg elhaladni a folyosó végén. Elindultam abba az irányba amerre ő is ment. Hajtott a kíváncsiság. Egy darabig semmi különös nem volt, majd ahogy mentem előre a folyosón egyre sötétebb, hidegebb és félelmetesebb lett a hely. A folyosón a képek félig leszakadva, a padlón száradt vérfoltok, a fal, ahogy mentem a sötétség felé, egyre jobban váltott feketére, majd a legvégén már teljesen fekete volt minden. Még szerencse, hogy láttam a sötétben így könnyebb volt előre haladni. Egy ajtónak a nyikorgását hallottam meg. Tovább haladtam előre a vak sötétben majd egy ajtót láttam meg résnyire kinyitva. Mikor odaértem, lassan belöktem. Egy nőt láttam meg az ajtóval szembeli ablaknál állni. Oldalra fordította a fejét és a szeme sarkából rám nézett, majd visszafordult. Nem érdekelte, h itt vagyok.
-Elnézést hölgyem, meg mondaná kérem, hogy most hol is vagyok?-kérdeztem illemtudóan
-Ne hölgyemezzél lányom. Bár, ha nagyon akarsz, szólíthatsz úrnőnek, de nem értem a célzásodat-mondta lenéző hangnemben válaszként
-Én nem céloztam semmire. De ne álmodjon arról, h úrnőzni fogok akárkit is.
-Nekem teljesen mind1. Amúgy mielőtt feltennéd a kérdést…igen…én vagyok az anyád-mondta higgadt hangon,még mindig az ablakon kinézve
-Anya?-döbbentem le
Nem válaszolt nekem, de tisztán megértettem mindent. Egy pillanatra becsuktam a szemem és összeszorult a torkom. Megfordultam és kimentem. Elindultam vissza. Vissza amerről jöttem. De…valahogy mégsem mentem vissza. A város közepén, egy szökőkút mellett megálltam és néztem a vörös „vizet”. Vér volt, kicsit meglepődtem, de gyorsan megszoktam. Leültem a szökőkút szélére és néztem, mintha a víztükröt nézném…csak nem láttam benne magam. Vagy fél óráig csak a karmazsinvörös vért néztem, mikor hirtelen egy kezet éreztem a vállamon. Felnéztem. Egy lányt láttam meg. Elmosolyodott majd leguggolt elém.
-Mi a baj kishercegnő?-vigyorodott el kicsit gúnyosan
-Húzz a francba édes és hagyj békén. Nincskedvem most megjavítani az arcod. Nem plasztikai sebész vagyok.
-Na pont ezt vártam csajszi-hagyta abba a gúnyos vigyorgást és felállt.
-Ez ugye egy rossz vicc akart lenni?-néztem fel rá
-Nem.Ez félelmetesen komoly volt.Bleeding-nyújtott kezet
-A neved...ugye?-álltam fel
-Azt hittem több eszed van kislány.Igen…képzeld..ez a nevem.-forgatta meg a szemét
-Sha-vágott bele a szavamba így nem tudtam elmondani
-Shadowrun.Tudom drága.Itt mindenki ismer téged.
19.fejezet
A nagy csalódás Vol.2
-Mindenki?
-Hát te vagy az eltűnt trónörökös
-Én? Eltűnt? Trónörökös?-néztem totál értetlen fejjel
-Najó édes….érdekes vagy…
-Én nem tűntem el…egész eddig megvoltam
-De a Birodalomból tűntél el.Vagyis…Mi tudjuk,h nem tűntél el, de az alattvalók nem.
-Ahhaaa….és kit értesz a ,,Mi” alatt?-kérdeztem és megcsillant a kíváncsiság a szememben
-Hát..ezt nem itt kéne megbeszélni….-nézett körül a szemével.Senki más nem volt körülöttünk,de valami furcsa aggódást éreztem rajta.
-Baj van?
-Az mindig van. Gyere,elviszlek valahova és ott tudunk nyugodtan beszélni-ragadott csuklón és elteleportált egy sötét terembe minket
-Najó.Hova hoztál te?-néztem rá
-Majd elmondom ha kiérdemesülsz rá.Most kövess-indult el a fal felé
-OK-kééé-indultam utána-de mondom..szellem nem vagyok,h a falon át közlekedjek.
-Hülye.Komolyan azt hitted,h ez ilyen?-tette a kezét rá a falra amin megjelent egy átjáró-Kövess-lépett át
Én mentem utána. Egy sötét folyosón voltunk, amit pár lámpa világított be gyengén. A vége nem látszott csak az előttünk lévő 5-10méter.Ő elindult sebes léptekkel előre én meg követtem. Egy jódarabig mentünk előre majd megállt egy kapunál. Valamit suttogott halkan és tök érthetetlenül.A kapu kinyílt,mi beléptünk. Egy terembe értünk. Vörös szempárok meredtek ránk. Velünk szemben egy pasi ült. Elég helyes srácnak tűnt de a nézése…hát igen…sokmindent elárult.Mérhetetlen lenézést,kihívóságot és pimaszságot láttam szemeiben.De mégis…vigyorogva méregetett végig engem.
-Nem bírom ha méregetnek-mondtam egyhangúan,figyelmeztetőleg
-Engem meg nem érdekel egy palotai csitri véleménye-állt fel és odasétált hozzám majd szemtelenül közel hajolt-maradj csöndbe…itt én vagyok az aki irányít.
-Jajjdejó nekem. Ki is vagy te?-néztem a szemébe pókerarccal
-Blooded Blade, de te szólíthatsz Blade-nek is,szivi-vigyorodott el
-Rendben van Blade…és mit is keresek én itt?-pillantottam Bleedingre
-Ő kérte-bökött Blade felé
-Akkor?-néztem vissza a srácra
-El kéne mondani neked egy két dolgot szerintem.Jah..a másik meg,h jól jönne egy olyan csajszi ide mint te.
-Mármint?Ezt minek vegyem?
-Vegyed aminek akarod. Jól jönne szerintem ha lenne itt egy bérgyilkos. Meghát, a palotába se tud mindenki bejutni és közelkerülni ahhoz a kurvához.
-Meikhez?
-Az anyádhoz te nagyonsuta
-Nem kurva
-Nagyon el vagy tájolva édes-nézett rám lenézően-na pont ezért akartam beszélni a fejecskéddel drága-állt hátrébb-Mondjátok el neki-indult el egy ajtóhoz a szoba másik felénél majd eltűnt séta közbe.
-Miről maradtam le?-néztem értetlen fejjel
-Sokmindenről-csóválta a fejét Bleeding majd leült egy padra.
-Akkor mondd el…vagy mondjátok...nekem mindegy-ültem le mellé
-Az anyád teljesen más mint amiennek hiszed.Tudod miért kerültél oda ahhoz a bérgyilkoshoz?
-Nem
-Anyád küldött oda.
-Micsoda?Miért?
-Mert a jós látott egy álmot amiben megölitek őt. Megijedt és változtatni akart a jövőn. Elküldött mind2őtöket…a nővéred elméletben sokkal később jött volna...de ő a démonrésze a bennetek tomboló léleknek. Téged elküldött ahhoz a bérgyilkoshoz. Azt hitte, h nem fogsz onnan hazajönni…h meghalsz...így elintézte volna,h ne haljon meg…feláldozott volna téged csak azért,h ő éljen. Ezek közben egy viszonylag ellenségesebb vámpírnemzettel oly módon szövetségre lépett, h az 1ik lányát hozzáadja a herceghez. De mivel téged nem igazán szeret így valszleg te leszel aki kényszerházasságot köt….és elköltözöl innen…jóóóó messze anyádtól. Onnan sose jönnél vissza valószínűleg. Az a birodalom fekszik a legközelebb a démonföldhöz, a fenti démonvilághoz. Ott már szabad az átjárás…de viszonylag elég nagy területen fekszik és az az egyetlen nagyobb vámpírközség ami még nem tartozott semmienszinten a Központhoz. Egyébiránt az összes vagyont, hatalmat a fiára hagyta volna meg a másik lányára…ti meg maradtatok volna a sorsra bízva.
-Basszus…és…én…erről nem tudtam…én…azt hittem,h nem utál ennyire…csődöt mondtam emberismeretből-kezdtem el könnyezni
-Nem a te hibád kislány. Figyelj...3 évesen nemsokmindet foghattál fel. Azóta nem találkoztál vele csak 1x, akkor is 3 mondatot váltottatok. Nem tudhattad-nézett rám
-Honnan tudod?Mármint,hogy 1x találkoztam vele
-Mi mindenről tudunk-mosolyodott el
-Hogyhogy?-kérdeztem meglepetten
-Az most mindegy szerintem. Majd ha kell, és ideje lesz, úgyis megtudod.
-Rendben.De…ha kérdezhetném….
-Igen?
-Miért akarta Blade, h jöjjek ide? Mert nem hinném, hogy színtiszta kedvességből akarta, h egy ilyen helyre jöjjek, h elmesélje nekem ezeket.
-Ebben igazad lehet. Még mi sem mindig tudjuk, h éppen mit forgat a fejébe. De jó vezető…jó döntéseket hoz, így hát megbízom benne, h amit tesz, az valami jót szül. Szerintem te is bízz meg benne ilyen téren, tudom, hogy nehéz lehet vakon bízni egy teljesen idegen vámpírban…megértem, ha nem megy,de hidd el csak…ennyi.
-Megpróbálom-suttogtam
-Kösz-mosolygott rám-Visszavigyelek?
-Ne vidd! Maradjon-szólt bele Blade hirtelen
-Ööö….mit akarsz még?-néztem rá a srácra
-Majd beszélnék veled. Most, ha kérhetlek maradj. Bleeding! Vezesd körbe Shadowt.
-Igenis uram!-állt fel majd rámnézett
Én felálltam, Blooded eltűnt. Furcsa érzés járt át belülről.
20.fejezet
Beavatás
Körbevezetett engem, elég nagy hely volt. Visszaértünk oda ahonnan indultunk.Mikor megérkeztem,vámpírok voltak itt,most csak én és Bleeding.Csönd honolt mindenütt.Választ nem kerestem,csak megálltam.
-Meddig maradok itt?-pillantottam a lányra.
-Valójában halvány sejtésem sincs, ezt Blooded dönti el nem mi. Majd ő úgyis szól ha hazamehetsz.
-Tudod….ez a szó….haza….nem tudom,h mit takar. Nekem nincs otthonom-suttogtam és lehajtottam a fejem, majd a földet néztem
-Shadow. Tudom mit érezhetsz. Itt senkinek sincsen otthona. Tudod…mi vagyunk azok, akiket valamien ok miatt a Birodalom nem hajlandó számításba venni. Nem vagyunk elég jók nemesi vámpírnak, pedig arisztokrata vér folyik az ereinkben, vagy legalábbis a legtöbbünknek. Mondhatni kitaszított a társadalom, és a közvámpír szintre helyezett. Nem olyan rossz ez…mert hát, mi itt vagyunk egymásnak. Csak éppen a családunk nem foglalkozik velünk, egyszóval tehetünk bármit, amit akarunk, nem vágják a fejünkhöz, hogy szégyent hozunk a család jóhírnevére-nézett rám, majd egy biztató mosoly kíséretébe megsimogatta a hátam.
Csak néma csendben végighallgattam őt, közben elég rendesen gondolkodtam azon, amiről beszélt. Egy pár perc némaság után megszólaltam végre.
-Volt otthonom. Míg apám haza nem költözött. Azóta nincs olyan hely amit igazán az otthonomnak nevezhetnék. Volt egy bár…nem igazán vagyok büszke rá, de egy ideig sztriptíztáncos voltam. Ott voltak barátaim, de eljöttem, h megtudjam a múltam amire nem emlékszek, hogy honnan származom, kik a szüleim, a családom. Én nem idevaló vagyok,Bleeding. Én nem tudok semmit az elvárásokról, az illemszabályokról a nemesi körökben, h miennek kéne lennem. Én csak egy egyszerű démon vagyok. Semmi több.
-Már megértettem, hogy mit akar Blade-mosolyodott el,egy kis titokzatossággal
-Na és mit?
-Hadd mondja el ő maga. Hisz itt is van.
-Helló. Köszönni nem szokásod?-néztem a srácra, aki közvetlen mellettünk állt, de nem vettem észre
-Jah. Tényleg, el is felejtettem-térdelt le, majd megfogva a kezem kézencsókolt-Hello-vigyorodott el majd felállt-Najó. Vegyük komolyra a dolgot. Bleeding! Hagyj magunkra kicsit. Beszélnem kell vele-nézett komoly tekintettel a lányra, mire az eltűnt.
-Mit szeretnél?-néztem rá, de furcsa módon kicsit el voltam pirulva az előbbitől.
-Ne pirulgass édesem-mosolygott majd elindult-kérlek gyere, valahol 4szemközt kéne beszélnünk.
-Rendben-mentem utána és beérve őt, sétáltam mellette.
Egy szobába nyitott, előreengedve engem ránk csukta az ajtót.
-Nem tudom Bleeding mennyit mesélt az itteni helyzetről, de én most valamienszinten felvilágosítalak.
-Kezdhetnéd például azzal, hogy mit keresek itt.
-Válaszolva a kérdésedre: azért hívtalak, mert szeretném, ha csatlakoznál. Mivel tudom, hogy anyáddal nem ápolsz olyan jó viszonyt, és feltűnés nélkül be tudsz jutni a palotára, hasznunkra volnál.
-Szóval ki akarsz használni?
-Nem egészen. Ez az egyik indok a sok közül. Shad, hidd el nekem…nem lenne rossz, ha a mi oldalunkra állnál. Mi is olyanok vagyunk, mit te. Nincs családunk, otthonunk, a múltunk nem a legfényesebb és nem érdekel senkit, hogy mi van velünk. Jófej kölykök ezek, gondolom te sem egy karótnyelt csaj vagy. Maradj velünk. Mi vagyunk az „alvilág” urai. Ez egy szabadabb élet.
Egy pillanatra elgondolkodtam, rájöttem, hogy igazat mondd abban, h nincs semmi amit veszíthetek. Ránéztem.
-Rendben, de van valami.
-Micsoda?
-Tudom, h nem bíznál meg bennem csak így. Mit kéne tennem, hogy bizonyítsam, hogy idevaló vagyok? H érdemes vagyok arra, h közétek tartozzak…?
-Tudtam, hogy okos lány vagy te-vigyorodott el-Kéne teljesítened egy küldetést és letenni az esküt a beavatási szertartáson..,.már ha eljutsz oda.
-Mi lenne a feladat?
-Be kéne jutnod a palotába, és az anyádtól elhozni 1-2 fontos iratot,ami kell nekünk. De feltűnés nélkül. Senki…ismétlem SENKI nem tudhat arról, hogy mire készülsz. Arról meg tényleg senki, hogy elhoztál iratokat. Ott helyben másolatot kell róluk készítened, a lehető legpontosabban, majd visszatenni milliméterre pontosan és elhozni a megfelelő papírokat. Menni fog, szivi?-nézett a szemembe
-Ennél könnyebb feladatot nem tudtál volna kitalálni?-mosolyodtam el pimaszul, és lebecsülve a feladatot. Teljesen tisztában voltam vele, hogy mire vállalkozok.