2.fejezet
Az új otthon
-Állj már fel!Nem délutáni alvás van kishercegnő!- ordított rám az idegen.
-I…Ige...Igenis…-nyöszörögtem és felálltam majd leporoltam magam mikor hirtelen éreztem
valami szúró fájdalmat az arcomon.
Éreztem,h elvesztem az egyensúlyom de mégis megálltam valahogy,az orroból elkezdett folyni a vér.1 pofont kaptam...életem első pofonját. Annyira fájt, mindennél jobban…könnyezni kezdtem…a véremnek és a könnyemnek a keveredett íze borzalmas volt…se nem nyögtem,se nem sírtam hangosan. Csak álltam majd felnéztem az idegenre.
-Mit bámulsz?!-nézett a szemembe…annyira félelmetes volt…mintha ölni tudna a
tekintetével…féltem.
Remegni kezdett a kezem és próbáltam nem igazán kimutatni a félelmemet. A férfi elindult valamerre-kövess kislány! Most!-mondta határozott, ellentmondást nem tűrő
hangon.
Bizonytalanul utánaindultam.2 méterről követtem őt és közben megtöröltem az orrom. Óvatosan lépkedtem, nehogy orrabukjak egy földbeállt tőrben vagy éppen valami halottban. Elrémisztett a látványa a sok fegyvernek, halottnak és kínzóeszköznek, erre rátett még egy lapáttal az is, hogy a vérszag mindenütt nehezítette a levegőt. Egy sötét kastélyhoz értünk. Mindenütt fekete felhők, a föld feketére váltott és fújt a szél. Kicsit megnyugodtam, de amint közelebb értem a kastélyhoz megint elkezdtem pánikolni. Friss vérszag járt át mindent. Megtorpantam és éreztem,hogy nem akarok továbbmenni bár kellett. A férfi hátranézett és én azonnal ösztönszerűen, a félelemtől vezérelve elindultam ismét. Nemsokára elértünk a kapuhoz, benyitott én meg bementem majd hirtelen hátraugrottam, sikeresen neki a férfinek. A szívem hevesen dobogott a félelemtől. Végignéztem a termen: sötét,hideg,véres és félelmetes volt. Nem értettem,hogy miért van itt mindenhol vér,de nem kerestem rá a választ. Inkább nem akartam tudni semmiről. Egy lökést éreztem amitől előreléptem.
-Mozdulj már meg! Itt akarsz állni egész életedben?!-ordított rám
-Ne…nem-dadogtam halkan és összeszorítottam a szemem majd mikor úgy éreztem,h nincs
ordításveszély kinyitottam félénken.
A férfi elindult én meg követtem őt néma csendben. Felmentünk sok lépcsőn majd egy ajtóhoz vitt engem. Nyeltem 1et…sejtettem,h mi lesz bent. Benyitott és „kellemes” meglepetésként ért engem az,h csak 1 üres szoba volt ott egy ablakkal. Bementem majd rám lett csukva az ajtó. Odasétáltam az ablakhoz és kinéztem rajta. Magasan voltam és elláttam
egészen messze,oda ahol még szépen süt a nap és az erdő a végtelenségig fut. Kicsivel jobban éreztem magam a látványtól. Szép volt…nem volt benne semmi félelmetes. Reméltem, hogy egy ideig nem kell innen elmozdulnom. Felmásztam az ablakba, kinyitottam és néztem kifelé. Hirtelen elfogott a honvágy. Annyira szép volt amit láttam ahhoz képest ahonnan elindultam. Vissza akartam menni a Központi Birodalomba,haza a kastélyba,a szobámba, hiányzott a sárkányom is amit még a második születésnapomra kaptam. Anyu is hiányzott egy kicsit. Furcsa volt,h nem láttam. Becsuktam a szemem majd kívántam valamit amit aztán később sosem mondtam el senkineksem. Nem tudtam,hogy mit fog hozni a jövő a számomra,hogy látom-e még valaha az anyám,találkozok-e még valaha az apámékkal vagy, hogy esetleg hazakerülök-e innen élve.