21.fejezet
A küldetés
Az éjszakára elszállásoltak engem, de nem aludtam egy csöppet sem. Csak ültem az ágyon és gondolkodtam. Halk nyikorgást hallottam, felnéztem. A nyílt ajtóban Bleeding állt.
-Szia-suttogtam
-Hát te miért nem alszol? Holnap fontos napod lesz. Pihenned kell, ha tökéletesen akarod csinálni. Nagy figyelmet igényel.
-Bleeding…Az egyik indok, amiért nem alszok, hogy egyszerűen nem vagyok képes aludni napi 3 óránál többet. Már megszoktam. 3 éves korom óta kb. ennyit alszok mindig. A másik…na igen...a másik…
-Félsz, hogy jó-e amit csinálsz. Félsz, hogy menni fog-e. Megértelek. Én is ennyire ideges voltam, de túlestem rajta és nézz rám. Itt vagyok. És én boldog vagyok így. Neked is menni fog. Kockázatos, de bízom benne, hogy képes leszel rá.
-Miért bízol te ennyire bennem? Nem is ismersz.
-Ismerlek én már mióta-legyintett
-Hogyhogy?
-Ugye mondtam, hogy mi szinte mindenről tudunk. Arról is csak mi tudtunk, hogy nem tűntél el, hanem az anyád küldött el.
-Szóval figyeltetek?
-Igen-bólintott- Nade. Aludj amennyit megy, talán többet is...ha nem megy aludni akkor is feküdj legalább és pihengess. Majd holnap beszélünk-mosolygott rám, majd felállt és kisétált a szobából. Egy pillanatra megállt az ajtóban mégis-Jó éjt Shadow. Szép álmokat-csukta be az ajtót.
Elfeküdtem az ágyon, majd elaludtam. Hajnali 3 óra körül ébredtem fel és 5ig csak csukott szemmel pihentem. Bekopogtak.
-Szabad!
-Shadow. Anyád most ment el. Indulj, hogy legyen időd-nyitott be Blade
-Végre. Azt hittem még órákat kell itt feküdnöm-álltam fel
-Nem kell itt feküdni. Ki lehet jönni-vont vállat
-Bleeding mondta, hogy csináljam…és van benne valami. Mindegy. Akkor én mentem-indultam el kifele majd megtorpantam-Blade…
-Mi az?
-Hogy kell kiteleportálni innen? Mert teljes mértékben blokkolja ez a hely a be-, és kiteleportálást. Mármint számomra teljesen biztosan.
-Jah…igaz. Várj, felviszlek-teleportált fel velem egy sötét utcára majd eltűnt.
-Na akkor indulásra fel-indultam el a palota felé
Mikor beértem azonnal arrafele vettem az irányt ahova jutottam, mikor az árnyat követtem. Végigsétáltam a sötét folyosón,majd benyitottam a szobába. Az ajtó zárva. Nagyszerű…most hogy tovább? Tolvajkodást az életben nem tanultam. Zárnyitáshoz így hát nem értettem. Varázsolni se tanultam ilyet mivel se nem képeztek varázslónak és a bérgyilkos mágia meg teljesen másokat tartalmaz. Maradt a találékonyság és a józan paraszti ész. Elővettem egy tőrt majd elkezdtem babrálni a zárat, kinyílt.
-Na ez könnyebb volt, mint hittem-löktem be az ajtót, de figyelmetlen voltam és miközben a zárral babráltam megvágtam az ujjam és egy vércsepp csöppent le a földre.
A seb gyorsan beforrt. Elmentem az íróasztalhoz és kutakodni kezdtem mikor ráébredtem: Halvány sejtésem sincsen, hogy mit kell keressek.
Vettem egy mély levegőt, majd összeszedtem magam. Előkotorásztam a lapokat és elkezdtem rohamtempóval másolni őket. Teljesen pontosan átmásoltam az összeset, a pecséttől kezdve, a kézíráson át mindent. Nyomokat nem hagytam. Összeszedtem az eredeti iratokat, a másolatokat pontosan visszahelyeztem az eredetiek helyébe mikor hirtelen kinyílt az ajtó. Azonnal odafordultam, hátam mögött a kezemben a papírokkal.
-Te mit keresel itt?!-mordult rám az anyám, aki belépett
-Azt hittem,hogy itt vagy…és…mind1..bármit mondanék nem hinnéd el nekem igaz…?-hajtottam össze a papírokat közben és betűrtem a farzsebembe
-Valószínűleg nem. Mi van a hátad mögött?
-Nekem? Semmi.
-Persze. Na mutasd szépen mit rejtegetsz ott!
-Mondom, hogy semmit!
-Tudom, hogy valamit titkolsz. De még nem kérdezek. Megtudom, mikor eljön az idő. Mindenről tudok.
-Persze. Engem viszont nem érdekel.
-Ne pofázz vissza Shadowrun! Az úrnődnek ne!
-Azt hittem, hogy anyának kéne szólítsalak téged-vontam vállat majd eltűntem
Megjelentem ugyan ott ahonnan indultam ma reggel.Már ott várt rám Blade.
-Nah, hogy ment édes?
-Egy kis nem várt baki jött közbe.
-Micsoda?
-Anyám megjelent.
-Shad…ezt elbasztad….
-Asziszed? Akkor mutatnék valamit. De meg kell annyira bíznod bennem, hogy visszaviszel oda, arra a helyre-súgtam a fülébe
Visszateleportált ahova tegnap kerültem. De egy sima, üres szobába.
-Mit akarsz?
-Ezt-nyúltam bele a farzsebembe és odanyújtottam az iratokat
-Hmm…azt hittem nem sikerült. Anyád mikor jött be és mennyit látott?
-A végén, mikor már eltettem az iratokat. Ezek az eredetiek. Mivel nem tudtam, hogy meikeket kéne elhoznom így az összeset elhoztam.
-Szép munka-vette el a papírokat
Beteleportálta magunkat az előcsarnokba-a terembe ahova tegnap Bleeding vitt-majd elmosolyodott.
-Mi az…? Min mosolyogsz ennyire…?-néztem értetlenül rá
-Gratulálok Shadowrun. Átmentél. Holnap megtartjuk a beavatási szertartást.
Mosolyogva bólintottam, majd körülnéztem a többiekre és vissza Bloodedra.
-Köszönöm-mosolyogtam rá hálásan
-Nem én érdemem, szivi. Te érted el. Jobb vagy mint hittem. Megérdemled-vigyorgott rám
22.fejezet
Szertartás
Másnap elérkezett a nap, amikor én is csapattag leszek. Eléggé aggódtam amiatt, hogy mi lesz. Izgultam valami különös okból, bár nem tudtam pontosan, hogy miért. Fel-alá sétálgatta a szobában. Megfordult a fejemben, hogy mégse jó az, amit teszek. De már nem léphetek vissza. Megálltam és vettem egy mély levegőt majd leültem az ágyra, és meditálni kezdtem, hogy lenyugodjak. Ettől csak még idegesebb lettem, úgyhogy gyorsan abba is hagytam. Hanyatt dőltem és a plafont néztem. Próbáltam mindent kiverni a fejemből. Az ajtó kinyílt. Bleeding lépett be.
-Helló-mondta halkan és leült mellém az ágyra
-Hy-suttogtam majd felé fordítottam a fejem- Hogy hogy mindig itt vagy mikor nekem bajom van? De minden áldott alkalommal bejössz.
-Hát...Az egyik, hogy annyira ideges vagy, hogy a levegőben mindenhol érezni ezt. A másik, hogy mikor velem volt ez, pontosan ugyan ilyen ideges voltam én is. Ezért gondoltam bejövök, hogy kicsit megpróbáljalak lenyugtatni.
-Jah…értem. Azért kösz-ültem fel
-Semmiség édes. Na mondd. Mi nyomja a szíved?
-Nem vagyok biztos magamban és a döntéseimben. Nem tudom, hogy amit teszek jó-e. Nem tudom, hogy hogyan kéne tegyek.
-A mi oldalunkról nézve nagyszerűen cselekszel. A Birodalom szeméből viszont a létező legnagyobb bűn.
-Kösz….ezzel megnyugtattál.
-Tudom, hogy nem a legbiztatóbb. De most jön a másik része. A Birodalom szemében…amit az anyád irányít mellesleg…ez bűn. De gondolj bele: az nem bűn, hogy 3 évesen elküldött a halálba, mert a saját életét féltette? Hogy azt tervezi, hogy házasságot köttet ráadásul úgy, hogy olyan messze leszel mindentől és mindenkitől, hogy sose fogsz normálisan élni? Sose szeretett téged és a nővéred. Egy rendes anya, hogy tud különbséget tenni a gyerekei között? Akiknek ő adott életet? Még mindig úgy gondolod, hogy helytelen, amit cselekszel?
-Igazad van. Már kevésbé kételkedek a cselekedeteim helyességében. Köszönöm-néztem rá egy pillanatra elmosolyodva
-Nincsmit csajszi-mosolygott-Gyere! Menjünk. Kezdődik a beavatás! Ciki lenne, hogyha lekésnéd-nevetett halkan majd felállt
Kiment a szobából én meg követtem őt. Egy terembe vitt. Sötétség, csak néhány gyertya világította meg az utat. A többiek már ránk vártak. Blade velünk szemben állt. Odamentünk hozzá.
-Na lányok. Akkor kezdhetjük?-kérdezte
Bólintottam.
-Shadow! 3 esküt fogsz letenni ma nekünk ezen szent helyen. Mármint nekünk szent…a fentiekről nem nyilatkoznék inkább. Az első eskü a Bérgyilkos-eskü. A második a Titoktartási-eskü, a harmadik pedig a Vér-eskü. Ha leteszed őket, és a többiek is így gondolják, tiszteletbeli leszel. Benne vagy Shadowrun?
-Mien kérdés ez? Természetesen benne.
-Rendben. Tedd le a bérgyilkos-esküt a szemünk előtt.
-Én Shadowrun-vettem elő egy gyönyörűen díszített tőrt-fogadom, a szent bérgyilkos-eskü értelmében, az életem árán is teljesítem a rámbízott feladatot. Leteszem az esküt Blade kívánságára, a többiek és a szent lelkek, bérgyilkos ősök és a szent bérgyilkos klán hallatában.
Megfordítottam a tőrt és szíven szúrtam saját magam, belevéstem egy X-et belülről a tőrrel a szívembe, majd kihúztam és a seb beforrt.
-A Titoktartási-esküt ismételd utánam-mondta higgadtan Blade miután végignézte az eskületételem-Fogadom
-Fogadom
-Hogy minden, amiről tudok, hallok, vagy amit látok a szövetséggel kapcsolatban
- Hogy minden, amiről tudok, hallok, vagy amit látok a szövetséggel kapcsolatban-ismételtem utána
-Halálomig titok marad
-Halálomig titok marad-néztem Blade szemébe,láttam, hogy elmosolyodik.
-Rendben Shad. Már csak a Vér-eskü marad-vett elő egy tőrt és egy poharat hoztak-remélem szeretsz szabálytszegni
-Miért is…?
Megvágta az erét és a pohárba folyatta a vérét,majd körbeadták,a végén hozzám került.
-Mert az egyik legtörvénytelenebb dolog a vámpírvilágban, hogy vámpír vért iszol. Pár csepp vért te is csöpögtess a mienkbe, majd idd meg.
Megvágtam magam, a pohárba csöpögtettem a véremből, majd a sebet begyógyítva megittam a vért.
-Shadow. Üdvözöllek köztünk drága-mosolygott rám Blade, majd eltűntetve a tőrt és a poharat átölelt.
-Blade? Ez is része ennek az egész cécónak?-kérdeztem meglepetten
-Nem…csak szeretek csajokat ölelgetni-nevette el magát
-Jaa…az úgy más-röhögtem
Egy kicsit még ölelgetett, majd elengedett engem. Mától fogva én is közéjük tartoztam. Végre…egy hely ahova tartozok ennyi idő után megint.
23.fejezet
Közös feladat
Egyik nap magához rendelt Blade engem, és Bleedinget.
-Lányok! Feladat van.
-Mi lenne az uram?-kérdezte Bleeding
-Mi 3an elutazunk. Egy sereg vámpírt kéne kinyírni a Havas-hágónál.
-És miért pont 3an?-kérdeztem elég furcsának nézve az ötletet-Ha egy seregnyi vámpír ellen gondolkodsz…nem lenne jobb ha nem 3an lennénk?
-Shad. Figyelj szívem. Nem kell 3unknál több tagot veszélybe helyezni. Megoldjuk. El is mondom miért. Bleeding nagyszerű megfigyelő. És remek tervezőkészsége van. Te meg nagyszerű bérgyilkos. Nem hinném, hogy sokminden kéne ahhoz, hogy kinyírj bárkit úgy, hogy észre se vegyék.
-Rendben. Na és jön a kérdés. Akkor TE minek jössz ha 2en meg tudnánk oldani?
-Pont azért az indokért, amit te hoztál fel. Kevés ember ez. Én meg elég sokmindenhez értek. És mivel 2 személy kevés ezért megyek én is.
-Értettem. Akkor többet nem kérdeznék. De mégis. Mikor kéne indulni, és mikorra kell odaérni? Meg még, hogy mit vigyek?
- Holnap éjféltájt érnek a hágóhoz. Azért a hágóhoz megyünk, mert ott a legkönnyebb rajtukütni. Azt hozol, amit jónak gondolsz. Nem szólok bele a módszereidbe. Te vagy a legjobb bérgyilkos nem én. Menjetek. Holnap indulunk. Addig készüljetek össze-adta ki parancsba nekünk
Elindultam a szobám felé, Bleeding is. Összepakoltam ami kellhet: tőrök, kötelek, mérgek, szenteltvíz. Mikor elkészültem átmentem Bleeding szobájához. Bekopogtam.
-Szabad!-hallottam kintről a lány hangját
-Hello. Gondoltam megnézem min ügyködsz-léptem be
-Semmi. Csak átnézek 1-2 dolgot előre. Nézd-terített ki egy térképet a hatalmas íróasztalához majd leült elé
-Mit nézzek ezen?-ültem le a térkép mellé az asztalra
-Itt-mutatott a hágónál egy pontra-Itt van egy sziklaperem. Nagyszerű. Innen lehet támadni anélkül, hogy komolyabb feltűnést keltenénk vagy, hogy észrevegyenek mielőtt kéne. Shad. Segíts tervezni valamiféle tervet.
-Oké. Egy kérdés. Te vagy Blade tudtok időjárás-varázslatokat?
-Blade tud. Mire gondoltál?
- Ha példaképp szembeszél fújna…de olyan jó erős…akkor nehezebben mennének előre. Ha pedig beleöntöm a szenteltvizet a szélbe még rájuk is fújja. A szenteltvízből meg mindig tartok magamnál. Sokat.
-Minek tartasz te magadnál szenteltvizet?-nézett rám
-Hát…vámpírok és démonok ellen specializált engem a mesterem. Szóval szenteltvizet is tudok készíteni.
-Ahhaaa. Amúgy a terv jó ötlet. Egy jó kis hurrikán és szenteltvíz a peremről. Megoldható. És nem igényel sok melót. Csak ránk ne jusson.
-Akkor kezdek is kotyvasztgatni. Kb hányan lehetnek?
-Blooded-ot kérdezd. Sejtelmem sincsen róla-kezdett el a térképre vázolgatni
-Akkor megyek. Megkérdezem. Holnapra előkészülök. Jó éjt! Azért aludj is-indultam el Blade szobája felé
-Persze, persze. Neked is-szólt utánam
Szépen elsétáltam Blade-hez. Felemeltem a kezem, hogy bekopogjak de az ajtó kinyílt. Beléptem, láttam, hogy az ablaknál áll és nézi a holdfényt.
-Azt hittem nincsenek ablakok-sétáltam oda mögé
-Nincsenek is-suttogta rám se nézve-ez csak illúzió
-Ja. Akkor értem.
-Mit akarsz drága?
-Csak egy létszámot kérnék arról a seregről.
- 382. Miért?-pillantott rám
-Csak a tervhez kéne tudnom.
-Máris megterveztétek? Szép munka-mosolyodott el
-Kösz. Nem igényelt sok gondolkodást. Bleeding tényleg jó.
-Én megmondtam.
-Téged is beletettünk a tervbe
-Ezt valahogy sejtettem. És mit adtatok nekem szerepnek?
-Szélvihart varázsolgatni kellesz oda.
-Minek az?
-Szembefújni a szenteltvizet
-Szenteltvíz? Honnan szerzel te olyat?
-Készítek
-Készítesz?Egy vámpír? Szenteltvizet?
-Jah. Vámpírok ellen specializáltak. Alap tudnivaló ez.
-Értem. Démon is vagy. Azoknak van istene. Ahhoz lehet imádkozni.
-Pontosan, úgy ahogy mondod. Azt kell szembefújatni a seregre. Ezért kérdeztem, hogy mennyi a létszám, hogy megfelelőt tudjak készíteni.
-Okos lány vagy te édes-fordult felém nekitámaszkodva a falnak
-Tudom én azt-vigyorogtam rá
-Szeretnél még valamit?
-Nem hinném. Ennyi miatt jöttem most.
-Rendben. Menj csak, nem tartalak fel.
-Jó éjt Blade-indultam el az ajtó felé
-Neked is édes-fordult vissza az ablakhoz
Visszamentem a szobámba és elkezdtem egy üvegcsébe vizet önteni. Elkészítettem nemsok idő után a szenteltvizet. Nem is akármiet. A szél sokfele és sokáig viszi, mert könnyű, és szétteríti egy nagyobb területen. Erre készítettem pont. Lefeküdtem az ágyra és gondolkodtam. Annyi minden járt a fejemben. Az életem, a jövőm. Bleeding és Balde is járt a fejemben, elmosolyodtam majd mosolyogva elaludtam. Másnap hajnalban keltem. Összekészültem és kimentem. Már azt láttam, hogy Bleeding-ék készen vannak.
-Bocs a késésért srácok-néztem rájuk
-Semmi-legyintett Blade
-Akkor nincs baj-sétáltam oda-mehetünk?
-Persze, mien kérdés ez?-vigyorodtott el a srác majd felteleportáltunk a hágó feletti sziklaperemre.
-Na egy kérdés. Éjfélig itt fogunk lenni a napon és várni?-néztem rájuk-Mert az egy dolog, hogy rám nem hat a nap, de rátok…?
-Nézz kicsit körbe Shadow. Mondd el, mit látsz-csóválta mosolyogva a fejét Blooded
Körülnéztem. Volt egy barlang a perem másik végén, a hegyben.
-Ohh, így már más. És mit is akarunk attól a barlangtól…? Mert gondolom nem azért jöttünk ennyivel előbb, hogy itt üljünk egész nap.
-Persze. Míg te itt őrszemeset játszol Bleeding megnézi, hogy mi van a barlangban.
-Na és te?
-Én meg felügyelem, hogy minden rendben legyen. Hallom, ha Bleeding sikít, ha neked bajod van. És tudok a másiknak szólni, hogy jöjjön. Na rajta!
Én kiálltam a sziklaperem szélére és néztem a tájat. Bleeding elment a barlangba. Egész nap semmi. Unalom. Úgy este 9 tájt megláttam valamit közeledni.
-Blade!
-Igen? Miaz? Mit látsz?
-Gyere és nézd meg a saját szemeddel!
Kijött hozzám és elnézett a távolba.
-Bleeding! Gyere! Most!
-Miaz uram?-jelent meg mellettünk
-Ott a távolban-mutattott el a sötétebb folt felé- Jönnek. Helyetekre!
-Értettük-mondtuk egyszerre majd én odaálltam a perem szélére Blade mellé,
Bleeding hátraállt a barlang közelébe, totál beleolvadva a sötétségbe. Hatalmas szél támadt, amiből mi csak keveset éreztünk, bár így is rendesen félrefújta a hajam. Elővettem a szenteltvizet. Valami furcsa véletlen során kiesett a kezemből és lefele zuhant.
-Basszus!-ugrottam utána
-Shad! Hülye vagy?!-ordított le Blade
-Igen!-zuhantam tovább lefele, egyre közeledve az üveghez majd elkaptam a föld felett nem sokkal és orral tompítottam az esésem.
Az orrom betört. Csöpögött le a vérem. A szélvihar messzire elvitte a vérem szagát. Elcsesztem a tervet.
- Hogy rohadna meg-morogtam majd hirtelen egy csomó vámpír jelent meg körülöttem- Na miaz..? Észrevettetek…?-álltam fel
A tőrömért nyúltam. A szél miatt nem igazán tudtak nagyon megmozdulni, így lefogni sem. Kiteleportáltam a szélből és villámsebességgel eldobtam a tőröm, amiből többszáz lett és a szél beleállította őket a seregbe. Elővettem a szenteltvizet és beleöntöttem a szélbe. Füstölgés és ordítások kíséretében már csak por maradt a vámpírokból és a tőröm visszatért a helyére.
-Blade! Abbahagyhatod!-ordítottam felfele nézve mire a szél abbamaradt, megjelentek mellettem Bleedingék
-Szép munka Shadow. Csak legközelebb kevesebb önfejű baromság és tervátszabás és jó lesz.
-Ígérem megpróbálom nem ennyire keresztbevágni legközelebb-suttogtam lehajtott fejjel, éreztem, hogy nagyon elszúrtam
-Semmi baj Shad-emelte fel az egyik ujjával a fejem Blade-amíg nem veszélyeztetsz másokat is és megoldod a végére addig nincs baj-mosolyodott el kedvesen
-Okés-mondtam már egy halvány mosolyt vágva a dolgokhoz
-Menjünk vissza. Innen végeztünk.
-Persze-mosoylogtam majd visszateleportálva a dolgunkra mentünk
24.fejezet
Finom jelek
Másnap sokáig aludtam. Olyan 9 óráig. Kinyitottam a szemem, mit láttam meg először? Kit mást mint Blooded-ot.
-Reggelt szépségem
-Mit akarsz? Hmm?-ültem fel magam elé szorítva a takarót
-Majd mondom…és egy apró kérdésecske. Micsináltál te az éjjel édes?-vigyorodott el pimaszul
-Semmi olyant mihez ne lenne közöd. Amúgy ne gondolj mindig rosszra-engedtem el a takarót és látszott, hogy van rajtam ruha
-Jó na. De ez kikívánkozott.
-És miért is érdekel, hogy mit csináltam az éjjel?-mosolyodtam el
-Több indokból érdekel. 1: Sose alszol te ennyit, 2: Mert miért ne?, 3: Hmm.…jól hangozott volna, ha lenne 3.ik de nincs-dőlt a falnak
-Értem. Csak az életben nem ébredtem úgy, hogy pasit láttam magam előtt. Mondjuk,de, de az egy egész más szituáció.
-Tudom édes, nem kell ragozni. Amúgy bocs a kis reggeli ijesztgetésért.
-Ijesztgetés? Én még nem ijedtem meg, de már kezdek félni, mit forgatsz a fejedben.
-Semmi olyat. Ezt a reggeli ébredésedre értettem, h itt állok.
-Ahha. Na nyögd ki mit akarsz.
-Nem vagy éhes?
-De….és most ugye azért jöttél,h meghívj kajálni…?
-Lehet, hogy igen lehet, hogy nem
-Szóval igen-vigyorodtam el majd felálltam
-Mondtam, hogy okos vagy
-Ez csak természetes. De csak, hogy tudd: én kizárólag férfivért iszok szóval, ha normális reggelire gondoltál, akkor felejtheted, mert a gyomrom nem bír a véren kívül mást vagy véralapú dolgok. Ezenkívül, ha nem akarsz az étlapomra kerülni, akkor szerintem egyedül ennék.
-Akkor szerintem hanyagolom a halálom még egyenlőre. És még egy utolsó kérdés
-Igen?
-Mindenképpen te magad akarnál vadászni v hozathatok vért?
-Szeretem magam intézni a dolgaim. Ezt vagy megszokod vagy nem.
-Megszoksz vagy megszöksz elven?
-Pontosan úgy-sétáltam oda elé és végigsimítottam az arcát
-Akkor mondom a másik dolgot amit akartam.
-Na. Rajta.
-Lenne egy küldetésem neked
-Ohh, szuper. Micsoda lenne a feladat?
-El kéne hoznod egy ékkövet.
-Mien ékkövet?
-Amnézia-gyémánt néven ismerik.
-Én speciel nem hallottam róla.
-A lényege, hogy aki használja bárki emlékezetéből ki tud törölni bármit. És ezen nem lehet változtatni semmien mágiával. A kőre hatástalan a mágia. Jah…és visszahozni a kővel elvett emlékeket sem lehet. Kivétel egy másik kővel, de az már másik dolog.
-És én menjek? Pont jó feladat. Hol van a kő?
- A helyi fekete sárkány barlangjában. Menni fog?
-Milyen kérdés ez?-vigyorogtam rá
-Ezt veszem egy igennek. Egyedül mész. Épségben gyere vissza, ha megkérhetnélek…Ha kéne valami, tudod, hol találsz-tűnt el
-Rendben van. Még ma délután indulok.
25.fejezet
Amnézia-gyémánt
Délutánra összepakoltam. Felteleportáltam a felszínre, majd elindultam a hegyek felé. Kezdett hideg lenni. A hegyek felé már havazott.
-Istenem…mit keresek én..? Jégsárkányt vagy feketét?!-csóváltam a fejem de továbbmentem
Egy hegylánchoz értem. Elkezdtem párhuzamosan, az egyre kisebb hegyek felé venni az irányt. Sokáig mentem, a hegyek teteje még mindig nem látszott, de legalább a hóesés abbamaradt. Felnéztem az égre, és megláttam…. A fekete sárkány ott siklott az égben. Olyan pompás egy állat volt. De most ezzel voltam a legkevésbé elfoglalva. A szememmel követtem, a repülési irányát. Egy hegy felé repült, majd leszállt. Rohamtempóban elindultam a hegy felé. Egy pillanatra felpillantottam, hogy merre kéne mennem. Megláttam egy fentebbi sziklaperemet. Megpróbáltam felteleportálni, de nem ment. Eszembejutott, hogy a feketesárkányokra nem hat a mágia és rettentő jó mágusok ehhez képest. Valószínűleg levédhette valami varázslattal a hegyet, hogy ne háborgassák. Meg bírom érteni miért tette, de ezzel csak keresztezte az utam. Mivel egész jó állóképességgel és ügyességgel rendelkeztem saját belátásaim szerint így rávetemedtem, h hegyet mászni fogok. Elkezdtem felkapaszkodni az elég meredek hegyre. Félútig jól ment de elkezdett fogyni a hely ahova léphetek. Gyorsan ki kellett találnom valamit mikor eszembejutott: a szárnyak! Hát ez eddig miért nem jutott az eszembe?!
Kinőttek a szárnyaim, csaptam velük 1et-2őt, még működtek. Elengedtem a sziklát, egy pillanatra hátraestem, de azonnal elkezdtem repülni. Felreppentem a barlang bejáratához. Már ott tele volt mindent arannyal és drágakövekkel. Visszahúztam a szárnyakat és elkezdtem némán besétálni a sötét barlangba. Óvatosan lépdeltem a kincsek között, egyenesen a barlang belseje felé. Halk morgást hallottam kintről. Szaporábbra vettem a lépteim. Hallottam az arany csörgését. Bejött a sárkány. Franc. Találni kellett valami olyan helyet ahol nem vesz észre. Körülnéztem, de semmi a sok sziklán kívül…. Hát persze! A sziklák. Egy gyors mozdulattal felugrottam a barlang falára, megkapaszkodtam a sziklákba, majd nekilapultam a falnak. Mivel sötét köpenyem volt, a ruhám is viszonylag fekete volt és a barlang is jó sötét volt így egészen beleolvadtam a környezetembe. Szagot fogni nem foghatott a sárkány mivel hulla vagyok, és nem igazán izzadok, vagy amire egy élő szervezet képes. A sárkány belépett a barlangterembe. Lehunytam a szemem, ne lássa az izzó vörös fényt. Lefeküdt középre, a nagy halom kincs közé. Nemsokára halk szuszogást hallottam. Kinyitottam szemeim és megnyugodtam. Elaludt. Egy pillanatig szemügyre vettem a sárkány helyzetét és megtaláltam, amit keresek. Az Amnézia-gyémántot. Pont a sárkány közvetlen közelébe, a legvédettebb ponton. Na onnan hogy szedjem ki…? A válasz? Sehogy. Mármint észrevétlenül nem valószínű, hogy el tudnám venni. Leugrottam a földre. Mázlim volt, h nem pont a mellettem lévő aranytányérra ugrottam. Közelebb léptem a sárkányhoz. Megpróbáltam a lehető leghalkabban felmászni mellé. Egy ideig sikerült hangtalanul közelednem, de nemsokára ahogy jött úgy is ment a szerencsém. A sárkány meghallotta a halk neszeket. Felébredt, a szemét kinyitotta és pont engem látott meg először. Így közelről iszonyú félelmetes volt a hatalmas szörny. Még soha nem találkoztam kifejlett sárkánnyal. Felemelte a fejét és rám morgott. Elkezdtem lassan hátrálni. Ő felállt és már arra készült, hogy támadjon. Vett egy hatalmas lélegzetet és fújt. De nem tüzet. Savat, vagyis… Inkább köpte. Na arra pont nem voltam immunis. Belehalni így se haltam volna, de semmi esetre sem tett volna nekem jót, hogyha leköp. Elugrottam és arrébb bukfenceztem. Utánam harapott, de pont sikeresen megint elugrottam. Elkezdett a hatalmas farka közeledni felém. Kaptam az alkalmon, felugrottam majd szépen ráérkeztem. Megpróbált lerázni, de addigra én már valahol a falon lehettem. Kaptam egy pillanatnyi gondolkodási időt. Ránéztem a kőre, láttam, hogy most egész jó kis út van hozzá. Elrugaszkodtam és beugrottam a megfelelő ívben a kő mellé. Elkaptam egy gyors mozdulattal a gyémántot, majd zsebrevágtam. A sárkány egyre dühösebb lett. Egy pillanatban mikor nem figyeltem eléggé eltalált. A lábán a karmok széthasították az oldalam. Vért köhögtem fel. Elkezdett regenerálódni, de elég lassan. Látszott rajtam, hogy egy jóideje nem ittam vért. Bevörösödött a szemem. Kezdtem enyhén rosszul lenni. Egy mozdulattal átszaltóztam a sárkány fakán, ami épp felém közeledett és iszonyú rohanással a kijárat felé vettem az utam. Néha-néha megpróbált leköpni, megharapni, de a reflexeim megmentettek. Mikor kirohantam a barlangból, egyenesen rohantam tovább majd rohanás közben, a sziklaperem széléről leugrottam és zuhanni kezdtem. Lehunytam a szemem és úgy tettem, mint aki a földön fog meghalni. A sárkány kinézett utánam, de visszament a barlangba. A föld közeléhez érve, vissza teleportáltam a szövetség előcsarnokába, pont lezuhantam a földre. De mivel közel voltam így nem fájt annyira.
-Jesszus! Shad!-jelent meg mellettem Bleeding a semmiből
-Mit akarsz?-köhögtem a földre egy kis vért, majd feltápászkodtam, de visszaestem volna ha Bleeding nem kapott volna el
-Veled meg mi történt?-kérdezte, egy kis aggódást hallottam a hangján
-Küldetésen voltam-vettem elő a zsebemből a követ
- Legalább sikerült. És miért vagy ilyen tropa állapotban?
-Mert egy feketesárkány lekarmolt, a hegyet valami varázslatelnyelő dolog védte…jah… a természetes regenerációm meg lassult, mert rég nem ittam vért.
-Értem akkor. Gyere. Segítek valahogy-segített leülni a padra.
-Hagyd csak Bleeding-szólalt meg Blade
-Uram…?-nézett fel a srácra aki eddig nem volt itt
-Menj a dolgodra! Én elintézem-ült le mellém Blooded, Bleeding eltűnt
- Bocs, hogy gondot okoztam-köhögtem majd odanyújtottam a gyémántot- de ez itt van
-Hagyd csak-tette el, majd maga felé fordította a fejem-nahszóval…azt mondtad, férfivér kell. Harapj meg-nyomta a fejem a nyakához
Belemélyesztettem a fogaim az erébe, lassan ittam a vérét. A sebeim begyógyultak. Kihúztam tűhegyes fogaim a nyakából. Elmosolyodott.
-Finom vagy tudod?-néztem rá egy halvány mosoly kíséretében
-Ezt még nem kaptam meg, de jó tudni-nevetett majd megsimogatta a fejem- Jó, hogy nem hagytad ott a fogad.
-Persze… Akkor esélyem se lett volna megkóstolnom téged-vigyorogtam
-Jajj te-vigyorgott-De komolyan. Szép munka. Egész jó idő alatt hoztad el.
-Köszönöm a bókot-mosolyogtam
-Én csak tényt közöltem-vonta meg a vállát- Ha akarsz kérdezni tegyed ha nem akkor elmegyek.
-Nem tartanálak fel
-Pont azért ajánlottam fel a lehetőséget, mert éppen nincs dolgom.
-Jah értem. Akkor kérdeznék.
-Na rajta. Válaszolok… Valószínűleg a legtöbbre.
26.fejezet
Nosztalgia
-Oké. Az első kérdésem…. Honnan jöttél?
- Innen a Központból. A Blooded család harmadszülött fia vagyok.
-Miért nem fogadtak el olyannak amilyen vagy?
- Mivel én vagyok a harmadszülött fiú a testvéreim között így valószínűleg elég kevés esély volt arra, hogy a királyi családhoz…vagyis a te családodhoz…közöm legyen, ígyhát nem sok hasznot húztak abból a szüleim, hogy én vagyok. A bátyjaimból azt tudták volna, hogy házasságot lehetett volna kötni, mert anyádnak 3 lánya van. Ebből csak te és a nővéred nincsenek férjnél. A bátyádnak nincs felesége. Tömören összefoglalva: mivel a Blooded család van egyel a királyi család alatt, így sok esély volt arra, hogy valameik fiú utód hatalmat kapjon. Mivel én nem voltam lány, h hozzá lehessen adni a bátyádhoz, és 2 idősebb fiútestvérem van, nekem semmi keresnivalóm nem volt a családban. A szüleim nem foglalkoztak velem, én meg elszöktem egy jobb élet ígéretében, ahol talán én is számítok.
- Ez elég szar lehetett. És hogy találtál rá a többiekre és, hogyhogy te vagy most a vezér?
- Sokat voltam egyedül, magányos vámpír. Az egyik nap találkoztam egy lánnyal….Bleeding-gel meg még 1-2 sráccal. Mivel én világ életemben nagypofájú személy voltam, így sikeresen eljutottam odáig, hogy közölték velem, hogy ha sikerül legyőznöm őket, akkor összeállhatnánk. A végén én kerültem ki győztesen a harcból, tehát így csatlakoztam én is. Egy idő után, miután elég sokat beszélgettünk kiderült, hogy nekik is legalább ennyire rossz volt a múltjuk.
-Eddig világos. És hogy lettetek a mai napra ennyien és hogy lettél akkor a vezér?-néztem rá
-Mondanám, ha hagynád. Szóval, megtaláltuk ezt a helyet, ahol most vagyunk. Néhanapján az utcákon találkoztunk a többiekkel, néha viszont a megfigyelésekből találtunk tagokat. Ahogy lettünk így páran kellett valami vezéregyéniség. Aki meg tudja mondani, hogy hogy kéne tennünk. És itt jövök képbe, én a nagypofájú Blooded sarj, Blooded Blade. Megküzdöttem a posztomért, és azóta itt vagyok. Senki nem ellenkezik, sőt, néhányan önszántukból is követik a parancsaim nem azért, mert én vagyok a főnök.
-És mindig ilyen nyílt voltál?
-Nem. Valójában én elég zárkózott személy vagyok. Keveseknek tudok megnyílni.
-Akkor velem miért beszélsz ilyenekről?
-Mert valami démonvarázslatot használsz-mondta először higgadtan majd röhögni kezdett
-Csak azt-nevettem-az szerintem másként nézne ki. Szép pink lenne a szemem-néztem a szemébe és a szemem színe pinkre váltott
-Ahha…látom-nézett a szemembe
-Majd valószínűleg egyre közelebb hajolnék hozzád-suttogtam és odahajoltam hozzá, a szánk majdnem összeért
-És valószínűleg nem közölném veled így a végén, hogy rám nem hatnak az érzelembefolyásoló bűbájok-mondta totál pókerarccal majd elvigyorodott
-Igen. Valászínűleg. De én csak lejátszottam, hogy hogy is néz ki ha én használom a képességem-vigyorogtam és visszatért a szemem eredeti színe.
-Nah…nekem ez a vörös sokkal jobban tetszik.
-Nekem is. Nem szeretek démon lenni.
-Miért?
-Mert egyszerűen nem megy nekem olyannak lenni. Én nem vagyok olyan démoni mint akikkel eddig találkoztam.
-Akkor miért mondtad, hogy te csak egy egyszerű démon vagy?
-Te meg lehallgattál?!
-Jó na. De ezt majd később vitassuk meg. Most foglalkozunk mással. Szóval, miért is vagy akkor te csak egy egyszerű démon, ha utálod őket?-támasztotta neki a hátát a falnak vigyorogva
-Mert félig az vagyok. Ezen sajnos nem tudok változtatni. A másik meg, hogy eddig démonok között éltem, és nekem is úgy kellett viselkednem. Vámpírnak jobban szeretek lenni, de nemsok alkalmam lehetett arra, hogy úgy is viselkedjek, mint egy kultúrált vérszívó.
-Áhh, értem. És a szokás hatalma.
-Valahogy úgy.
-Most te mesélj magadról kicsit. Attól, hogy mindent láttunk, nem éreztük amit te.
-Logikus. Hát… konkrét alkalmat nem tudnál mondani?
-Mondjuk, mikor megérkeztél Asinirbe a mesteredhez.
-Életemben először ismertem meg a félelem, a kétségbeesés és az elkeseredettség érzését. A honvágyat. Először éreztem, hogy kéne valaki, aki lelki támaszt nyújtson nekem. Azt h végleg egyedül maradtam.
Ez így az első pár perc mikor találkoztam vele-sóhajtottam és a földet kezdtem nézni, eszembejutott minden-basszus….nem szabad sírnom-lett tiszta könny a szemem
-Miért ne lehetne?-ölelt át magához húzva- Miért baj, ha sírsz?
-Mert…nemtudom…de nem szabad. Egy bérgyilkos sose sírjon-nyöszörögtem
-Sírj csak…attól könnyebb lesz-suttogtam a fülemhez és szorosan magához ölelt,én tovább bőgtem némán.
27.fejezet
Rávezetés
Másnap reggel ugyan azon a padon ültem, ahol tegnap Blooded-dal. A földet néztem és gondolkodtam. Ismerős lépteket hallottam. Felnéztem, mire megláttam, hogy Bleeding közeledik.
-Szia. Mi a baj Shad?-ült le mellém
-Semmi. Csak gondolkodom.
-Hallottam, hogy tegnap Blade-del beszéltél. Meg, hogy sírtál.
-Istenem… minek kell ezt mindig felemlegetni?
-Nem kell. De nem szégyen, ha sírsz. Itt biztosan nem.
-Persze. Lehet, hogy nektek nem az, de belém ez lett nevelve. Nehéz átszokni. Valószínűleg sose fog menni.
-Nembaj. Ilyen vagy, elfogadom. Csak mondtam, hogy nem egy égbekiáltó bűn, ha sírsz. És szabad amúgy tudom, hogy miről beszéltetek?
-Szabad.
-És el is mondod?
-Mondhatom…csak kicsit nosztalgiáztunk. Na pont az a tevékenység, ami sosincs rám jó hatással. Világ életemben rossz hatással volt rám.
-Akkor értem. Amúgy tehetek egy észrevételt?
-Igen. Nem kell kérdezni
-Szóval…szerintem te bejössz Blade-nek.
-Ezt honnan veszed?-néztem rá kicsit furcsállva
-Mert senkivel nem viselkedik ennyire közvetlenül. Velünk se bunkózik, meg ilyenek…de veled fizikailag is gyengéd. Ölelget, mikor alszol, ott van melletted…és mindig mosolyog ha veled beszél vagy találkozott veled nemrég.
-És ebből arra következtetsz, hogy érez valamit irántam?
-Jóideje ismerem őt. Sose volt, egy csajjal sem ilyen. Kedvesnek kedves volt, de tartotta a távolságot mindig. Az sem biztos, hogy valaha az életben volt szerelmes-mosolygott rám
-És ha azt mondanám, hogy én nem érzek semmit?
-Akkor baj lenne
-Miért lenne baj, ha nem éreznék semmit iránta?
-Tudod…ő nem igazán mutat érzelmeket. Ha kimutatja, akkor elég belső dolog lehet. És ha ezekután bebizonyosodik, amire gondoltam…és az áhított nőt sosem érheti el….és ezek mellé még az is rájönne a dologra, hogy mivel te királyi sarj vagy…és vele közölték fiatalkorában, hogy sose lesz elég jó egy hercegnőhöz…akkor szerintem egy életre kikészülne.
-Ez elég gázul hangzik-suttogtam
-Bizony. Lehet, hogy sose látnánk többet. Képes rá, hogy eltűnik a depresszió miatt.
-Ezzel azt mondod, hogy akár érzek valamit iránta…akár nem…ha szerelmet vall legyek vele?
-Ez a másik, amit szeretnék elkerülni. Ne legyél azért valakivel, mert véded a lelki világát.
-Bleeding…eszembejutott valami…
-Mondjad drága, én meghallgatlak.
-Mikor…olyan 13 lehettem…volt egy srác-kezdtem bele
-Drake Silver
-Ő… Azt mondta nekem, hogy nem lenne értelme, ha úgy lennék vele, hogy nem szeretem. Mert az sértő lenne.
-Emlékszem erre a momentumra. Azt mondta, hogy ne legyél vele azért, mert ő szeret. Mert az 2 dolgot jelenthet…az egyik az, hogy nem hiszed el, hogy kibírja totális összecsuklás nélkül. Na igen….ha Blooded megtudná, h ezen indokból vagy vele…akkor rosszabb lenne tőle minden, mintha nem lennél vele.
-És…valaha kimondta már, hogy tetszik neki valaki?
-Nem hinném. Szerintem sosem. A csajok maguktól bomlottak utána, nem volt szüksége udvarlásra. Sosem volt kihívás neki egy csaj megszerzése, így nem is igazán értékelte. Mióta ismerem, a leghosszabb kapcsolata 3 napos volt. Ő volt a csajok szemében az elérhetetlen, szívtipró, nőcsábász, lázadó, tökéletes férfi, akiért bármit megtennének. Ezt gyakran ki is használta. Elhitette, h szereti őket, h ő a tökéletes szerető, és elérte, hogy vakon hallgassanak rá. Ez a mi szemszögünkből jó volt, mert így sokmindent el tudtunk érni, amit akartunk. De a csajokéból kevésbé. Nem maradt semmi Blade utána csak a fájdalom, a csalódottság és a szenvedés. Az 1-2 öngyilkossági esetről nem is beszélve.
-És mivan ha engem is csak fel akarna használni?
-Tuti nem. Ebben azért vagyok biztos, mert 1: ciki lenne, ha összejönne veled és te itt vagy rendszeresen köztünk, ezek után minden nap egymás képét kéne bámulnotok, 2: kifejezetten ő kérte, hogy legyél tag. Ha csak ki akarna használni, akkor nem lennél tag, csak simán rád mászott volna.
-Szóval, ha mégis lenne valami érzelem az irányomba tőle, akkor az nagyon komoly lenne?
-Igen-bólintott
-Értem-sóhajtottam
-Én azt javaslom, tedd, amit jónak látsz. A szíved tudja, hogy mi a jó neked. Az eszed kevésbé.
-Kösz. Te valahogy mindig tudod, mit kell mondanod-mosolyodtam el egy másodpercre
-Barátokért mindent-mosolygott rám, tudtam: minden rendben lesz
28.fejezet
Ismerkedés
Körülbelül egy héttel a történtek után Blade magához rendelt engem, meg egy olyan csapattagot, akivel még nem beszéltem. Egy sráccal volt.
-Shad! Flame! Küldetés miatt hívtalak titeket.
-Ezt valahogy sejtettem-forgatta meg a szemét a srác és zsebrevágta a kezét
-Nimár…tudsz valamit?-vigyorodott el Blade gúnyosan majd folytatta- Pár őrt kéne kiiktatnotok a királyi palotából, lehetőleg feltűnésmentesen.
-Értettük-mondta unottan Flame és hátatfordított
-Ki mondta, hogy befejeztem?
-Ki? Senki. De sejtem, hogy mit akarsz mondani.
-Ha ennyire tudod,akkor mondd.
-Minek? Úgyis elmondod.
-Ne szórakozzál velem Flame! Nem bírom, ha valaki ennyire nem bírja megadni a tiszteletet a rangidősnek vagy a felette állónak. Tudd hol a helyed.
-Rendben tata. Na folytasd.
-Anyád az öreg-morogta már elég idegesen Blooded
-Ő az. Na folytasd.
-Shadow a főnök.
-Na ne… egy ilyen kis csitri nekem nem mondja meg, hogy mit, hogy tegyek-nézett rám Flame lenézően
Én kussoltam. Jobbnak láttam, ha még csendben maradok.
-Induljatok!-adta ki parancsnak Blade
Flame elindult lazán az ajtó felé. Én mentem volna utána, de Blade a kezét a vállamra tette. Hátranéztem.
-Figyelj Shad. Ha ez a barom valamit nem úgy lát jónak, ahogy te… egyszerűen tedd azt, amit jónak látsz. Ez hülye. Ért a dolgához, csak azt hiszi mindenkinél jobb. A másik meg, hogy ha megkérhetlek vigyázz magadra.
-Ne aggódj értem Blade-mosolyodtam el kedvesen- Talpraesett lány vagyok. Ne idegeskedj feleslegesen miattam.
-Oké. Na menj, ne húzd sokáig az időt-mosolygott rám
Rámosolyogtam és elindultam az a tökkelütött után. Beértem.
-Na merre nagyfőnök?-nézett rám totál unott képpel
-Például fel?
-Azon belül édes?
-Mondjuk... valami olyan helyre, ahova nem sokan járnak.
-Hmm…mit akarsz te?-vigyorodott el
-Hülye. Meg kéne beszélni, hogy mit hogyan.
-Jó na-forgatta meg a szemét és felteleportált velem egy sötét sikátorba
- Van 3 őrtorony, ami problémás lehet. Ezeket kéne kiiktatni, lehetőleg úgy, hogy minél később jöjjenek rá, hogy nincsenek őrök.
-Nem nehéz feladatnak hangzik.
-Nem is, ha feltűnés mentesen bejutsz a kastélyba.
-Én be tudok jutni, úgy, hogy ne vegyenek észre. Na és te, kislány?
-Én ott olyan személy vagyok, akit kötelesek beengedni. És nem is feltűnő, hogy a kastélyban vagyok. Van még kérdés ezzel kapcsolatban?
-Ezzel kapcsolatban nincs. Csak a tervvel.
-Kérdezz.
-Hogy tervezted megölni őket?
-Ez nagyon egyszerű. Egy jól irányzott tőrdobás és volt-nincs őr.
-Persze… ha valaki tud több 10méter magasra, a megfelelő irányba eldobni egy kb 10cm-es tőrt úgy, hogy eltalálja a vámpírt és meg is haljon az tőle.
-Mé? Neked nem megy?
-Nempróbáltam még ki és nem most tervezném.
-Akkor mondj te valamit.
-El kéne terelned addig az őrök figyelmét, amíg én feljutok az őrtornyokba és kinyírom az őröket.
-Ez eddig okés.
-Biztosan van valami aljas kis démonpratkikád, amivel el tudod terelni a figyelmüket.
-Ezt vegyem most annak, hogy leribancoztál?
-Vegyed. Miért? Nem vagy démon?
-Azért mert démon vagyok, nem kezdek ki minden pasival.
-De hogy is nem.
-Nem ismersz engem.
-Nem is kell ismerjelek, ha ismerem a démoni természetet.
-Honnan?
-Én is démon vagyok édes. Csak tudom ezeket.
-És mit érdekel az engem, hogy démon vagy? Én félig vámpír vagyok. Nem egy olyan mocskos démon, mint te.
-1: te is démon vagy xal ezt vedd saját magad részéről félig sértésnek, 2: kit neveztél te mocskos démonnak?!
-Téged
-Vigyázz kiscsaj a szádra vagy nagyon megigazítom a képed
- Hozzám sem tudnál érni, nemhogy elverj-vigyorodtam el pimaszul
-Ebben mennyire vagy biztos?-tette a kezét a derekamra
-Azt onnan le lehet venni és messzetartani-tettem a kezem a kezére és lassan leszedtem magamról
-Ennyit arról, h nem tudok hozzád érni
-Persze. De csak, mert hagytam.
-Mivan? Csak nem bejövök neked, hogy hagyod magad?
-Álmodik a nyomor-morogtam-na intézzük el az őröket. Szólj, ha végeztél-tűntem el és megjelentem a palota előtt.
Odamentem a kapuőrökhoz és láthatatlanul benyúltam a zsebembe, előkotorásztam onnan az altatóport, kivettem egy kicsit és elfújtam. Az őrök elaludtak, ahogy a többi is a palota területén.
-Nah ezzel nem szórakoztam sokat.,.Már csak annak a töknek kéne meglennie.
-Hallottam-jelent meg mellettem
-Készvagy?
-Persze. Mind a 3al
-Akkor mehetünk vissza?
-Igen. Csak csináld.
-Teleportálj vissza, utána én felkeltem őket.
-Nem kell 2x mondanod-tűnt el
Én suttogtam valamit démonul, az őrök felkeltek, mintha mi sem történt volna. Vissza teleportáltam Blade szobájába.
-Megvagy?-nézett rám a srác
-Persze. Őrök halottak.
-Szép munka. Falme-mel összevesztetek mi?
-Azzal a barommal? Ez szinte már előre megjósolható volt szerintem.
-Ezzel az idiótával mindenki összeveszik. Na nem baj. A lényeg, h megvagytok-mosolygott rám
-Ühümm-vigyorogtam majd kisétáltam a szobából.
Mikor kiléptem hallottam, hogy Blade elkezd beszélni valakivel, de nem igazán izgatott. Most nem volt jelentőssége annak, hogy tudjak róla.
29.fejezet
Értelmetlen
A rákövetkező nap ültem az ágyamon néma csendben. Ki sem mozdultam onnan. Bejött hozzám Bleeding.
-Baj van Shad?
-Nem…nincs-suttogtam
-Na mondjad-ült le mellém az ágyra
-Csak...gondolkodtam
-Min gondolkodtál te? Valami nem épp fényesen, ahogy sejtem.
-Hát….neméppen. Valójában magam sem értem. Eszembejutott, hogy mikor kicsi voltam, akkor mikor a mesterem megvágott a tőrrel…az mindennél jobban fájt.
-Hát te dilis vagy. Miért jó azon gondolkodni, hogy mi fájt?
-Mert most nem fáj.
Egy értetlen pillantást vetett rám.
-Mármint…az, ami régen volt, vagy hogy érted?
-Nem úgy…én arra gondoltam,h régen fájt….de már nem érzem…szó szerint nem érzem…semmit sem érzek…
-Semmit? Mármint…tényleg semmit?
-Semmit…azt sem ha megfogok valamit…ha hozzámérsz…a könnyeket…az ölelést…a fájdalmat…semmit…
-Jah….éés….az nem lehet,hogy azért nem érzed, mert nem dobog a szíved?
-Nem dobog. Bár….nem tudom mióta nem.
-Lehet, h az első pár évednél valami furcsa ok miatt dobogott. Nem?
-Nemtudom. Ha tudnám, nem gondolkodnék ezen.
-Jogos. Annyit tudok rá mondani, hogy lehet, hogy dobogott a szíved akkor még, lehet, hogy simán valami más okból de éreztél….aztán…ez megszűnt.
-Kb 15 éve nem érzek semmit….ha jól számolom….
-Az sok.
-Az….-suttogtam
-De semmi értelme ennek..1x érzel, 1x nem?
-Nem…régen éreztem most nem…ennyi a képlet.
- Értem. Pedig nem olyan rossz, ha érzel… bár ha úgy vesszük nem utolsó szempont, ha beléd vágnak egy tőrt, és meg sem érzed.
-Te miért csak a jót látod mindenbe?-néztem rá
-Sokan mondják, hogy optimista vagyok-vont vállat
-Lehet benne valami
-De legalább feldobom a hangulatot-mosolygott rám
-Legalább….így kevesebbet foglalkozok az élet sötét oldalával-mosolyodtam el halványan, és kicsit erőltetetten
-Ha nem megy, ne próbálkozz…ezt jegyezd meg!-mondta kedvesen
-Rendben, megjegyzem
-Akkor én nem is zavarok tovább…úgyis dolgom van most-állt fel és kisétált
-Pápá-dőltem hanyatt az ágyon és a plafont néztem
Egy ideig azon rágódtam, hogy mi is történt,h mi volt a múltban,és azon amit Bleeding mondott.
30.fejezet
Végzetes hiba
Ha egy hibát elkövetsz, következményei vannak. Én ezt tökéletesen tudom. Életemben sokszor követtem el bakikat. De volt egy…ami mindent megváltoztatott…Egy…ami majdnem a „halálom” hozta.
Egyik nap felmentem, gondoltam szívok egy kis friss levegőt…mondjuk sose vettem még levegőt, és nem is akkor kezdtem el, de ez mástéma. Besétáltam a városba, kicsit körülnézni. Tudtam, h az itteni emberek tisztában vannak a vámpírok létezésével, és senkit sem izgatott. Nemesi a társadalom, mindenki rendes. Vagyis…majdnem mindenki. Sétáltam a macskaköves utcán, elég nagy tömeg volt, de nekem mindenki utat nyitott. Érdekes volt, vitatkozni nem volt kedvem most. Tovább sétáltam néma csendben, hirtelen valami furcsa hangot hallottam meg a hátam mögül. Megálltam és megfordultam. Anyám állt ott előttem. Majdnem hátraestem, megijedtem a saját anyámtól. Hosszú fekete haja belelógott a szemébe , félresöpörte. Sárgás szeme felvillant, és vörösre váltott.
-Lányom. Beszédem van veled.
-Mit szeretnél anya?
-Csak gyere-kapta el a csuklóm és eltűnt velem
-Szóval?-néztem rá
-Meik papírokat vitted el?
-Mivan?-néztem egy pillanatig értetlen tekintettel majd bevillant minden
-Mikor itt jártál a szobámban. Ott a véred a padlón.
-Hol?
-Ott-mutatott egy vércseppre a padlón
Lefagytam. Visszaemlékeztem arra a napra, és hogy megvágtam magam a tőrrel. Basszus…nem vettem észre azt a cseppet. Ránéztem anyámra. Tudtam, hogy most megteheti,h kiszabjon rám valami büntetést.
-Shadowrun…addig mondd el, míg szépen kérem.
-Nem, én nem vittem el semmit.
-Hogy még ilyenkor is hazudsz nekem-csóválta a fejét-Kinek vitted az iratokat?
-El sem vittem őket!
-Shadow drága, nekem nem tudsz hazudni…
-Tudod mit? Akkor ne higgy nekem!-morogtam
-Nem is fogok..Shadow…3 év toronyfogság
-Micsoda?!
-Jól halottad…na takarodj!
-De
-Nincs de-vágott közbe
-Akkor sem megyek egy tapottat sem!-jelentettem ki határozottan
Hirtelen éreztem, h lefognak. 2 őr jött be közbe és elvittek a toronyba. Bevágtak a toronyszobába és bezárták az ajtót.
Körülnéztem, nem volt egy rossz hely. Tele volt könyvekkel, bútorokkal, még egész nagy is volt. Volt egy ablak is, kinéztem rajta. Beláttam az egész Birodalmat onnan.