8.fejezet
Kínok és kezdetek
Teltek a hónapok. Február vége volt. A hó már felolvadt és a madarak is csipogtak már, de
kint még mindig elég hideg volt. A mesterem kivitt a tisztásra,majd láttam ott egy nagy
facölöpöt,láncokkal. Tudtam mi lesz de nem tettem semmitsem. Odamentünk majd a csuklómra bilincscsel a láncokra kötött. Nem ellenkeztem,nem is nagyon tudtam volna, de nem is használt volna.
-Addig nem mész innen sehova amíg ki nem szabadulsz magadtól.
Letérdeltem és leültem a sarkamra. Valami fura ötlettől vezérelve kaptam ajándékba egy kínzást is. Előredőltem, de a láncok megtartottak engem. Ő elment,én maradtam. A madarak csipogtak,mintha örültek volna annak ami történt bár tudtam,hogy nem így van. Csak hallgattam őket, hogy ne a fájdalom járjon az eszemben. Erőt vettem magamon majd megrántottam a láncokat de nem szakadtak el. Ezt játszottam estig, de az eredmény nem változott, csak a bilincs állt bele a csuklómba. Erőtlenül térdeltem,a láncok tartottak engem.
-Bárcsak…bárcsak meghalnék…most azonnal-suttogtam és felköhögtem egy kis vért is.
Teljesen feladtam már.Felsikítottam az ég felé,de tudtam,hogy nem hallja senki és ha hallaná is,nem jönne. Dühös voltam és elkeseredett. Az amúgy is vörös szemem izzani kezdett. Valami furcsa érzés járt át belülről.Szárnyaim nőttek,a körmeim karmokká váltak. Megrántottam a karomat és a bilincsek azonnal eltörtek. Felálltam majd magamra néztem. Megijedtem attól amit láttam. Megmozgattam a szárnyacskáimat.
-Aztaaaaa….-ámuldoztam a látványtól.
Csapkodni kezdtem a szárnyaimmal, majd lassan felrepültem. A fák fölé emelkedve
megláttam a kastély tornyát. Elröppentem az erdő fölött,egyenesen az ablakhoz, amit természetesen bezártam. Leereszkedtem a főbejátrathoz és visszaváltoztam a normális alakomba amiben eddig voltam. Benyitottam,a kapu nagyon nyikorgott. Amint teljesen kinyílt megláttam a mesteremet egy fiúval beszélgetni. A gyerek körübelül annyi idős lehetett amennyi én voltam.
-Igen.Itt is van akiről beszéltem-nézett rám a mesterem mikor beléptem-Vele leszel beosztva.
Shadowrun! Mutasd meg neki a szobád. Együtt fogtok lakni egy ideig.
Bólintottam majd elindultam fölfele. A fiúcska pedig végig követett engem nagy némán.
-Mi a neved?-kérdeztem mikor megálltam az ajtó előtt
Ő csak némán megállt mellettem. Rám nézett és nem mondott semmit csak lehajtotta a fejét.
-Nem kell félni. Meg lehet szokni mindent. És én is itt vagyok. Nem lesz baj hidd el.
-Drake Silver-szólalt meg csendesen
-Mi?
-Ez a nevem-suttogta
-Szép név-mosolyodtam el-hogy szólítsalak?
-Ahogy akarsz. Nekem teljesen mind1-nézett fel rám
Én csak mosolyogtam majd benyitottam.Jó volt, hogy végre nem vagyok egyedül itt. Beléptem a szobába. Ő jött utánam majd leült a sötét sarokba.
-Jó ott?-kérdeztem és becsuktam az ajtót
Némán ült tovább, nem igazán értettem őt.Leültem mellé majd ránéztem.
-Te honnan jöttél?-kérdeztem
-Messziről.
-Szüleid?
-Nem tudom.
-Akkor ki küldött ide?
-Foggalmam sincs.
-Nem beszélsz túl sokat-állapítottam meg
-Nem
-Zavarlak?
-Kicsit
-Akkor hagylak-sóhajtottam majd felálltam.
-Nem kell-kapta el a csuklóm
Ránéztem és elpirultam kicsit majd visszaültem mellé.
-Akkor miről beszéljünk?
-Nem tudom..csak valamiről…amiről akarsz
-ööööö…oké..akkor…te mi is vagy?
-Vámpír.Te?
-Azt hiszem vámpír-démon.
-Azt hiszed?
-Mármint tudom, de mégsem tudom biztosan- mondtam halkan
-Nem baj.-legyintett
-Mennyi idős vagy?
-5 éves.És te?
-3.
-Csak?
-Démoniban több…Ott 16 lennék már ha jól tudom
-Szóval idősebb is vagy nálam meg nem is
-Igen.De ezt a papa jobban meg tudná mondani.
-Ki a nagyapád?
-A nevére nem emlékszem, de asszem azt jelentette a neve, hogy a démonok őse.
-A te nagyapád a démonok őse?
-Igen-mosolyogtam
-Akkor TE vagy az a Shadowrun akiről hallani lehetett.-hangsúlyozta ki a ,,te” szót
-Én?Rólam hallani?-néztem meglepetten rá
-Igen.Mikor megszülettél meg lett jósolva,hogy te leszel az egész Vámpírbirodalom feje.-mondta nyugisan
-Értem.Mondjuk furcsa ez így.Nem is tudtam róla.
-És azt tudod,hogy miért kerültél ide?
-Nem
-Azért, mert az udvari jósotok jósolt valamit amire anyád ideküldött.
-Az én anyukám ilyet nem tenne.
-Naív vagy tudod?
-Naív? Az mit jelent?
-Hiszékeny
-Nem!Ez nemigaz!-mondtam határozottan
Egy jóidejig még beszélgettünk, majd elaludtam. Ő az egész éjjelt ébren töltötte.Éreztem,hogy ez valami több mint egy egyszerű barátság lesz...annál jóval több.