1.fejezet
Az iker születése
Hát igen…mindenkinek van 1 története…nekem is.Bár régen kezdődött,réges régen mikor még nem volt meg a vámpírkirályság feje,mikor még a vámpírvadászok büntetés nélkül öltek és a démonok szabadon szedték áldozataikat. Egy viharos napon kezdődött minden. Hangos dörgésekkel és vörös villámokkal teli éjjel volt a vámpírbirodalomban. Március 17.-e..ez az a dátum melyen a 2 iker megszületett: Shadowrun
és Tashuna. Mint ahogy az egypetéjűeknél megszokott teljesen egyformák voltak,bár belülről mint ég és föld. A hír gyorsan körbefutotta a birodalmat és a démonföldre is elkerült. Így kezdődött az életem bár ilyenkor még minden teljesen rendben volt…1 kivétellel. Teltek a hetek, és látszólag minden rendben volt velünk. Anyánk szinte teljesen néma volt és nem sokat foglalkozott velünk. Az egyik éjjel megpecsételődött a sorsom a testvéremmel együtt…egy álmot látott az udvari jós amiben az volt,hogy én és a nővérem anyánk ellen fordulunk. Mihelyst anyánk fülébe jutott a hír,azonnal elrendelte,h amint elég idősek leszünk engem bérgyilkosnak a nővérem pedig mágusnak legyen képezve. Mikor 3 éves lettem elkerültem a szomszédos birodalomba:Asinir-be. A nővérem meg a világ másik pontjába került tőlem 1 Ner’enrev nevű helyre. Az utazás furcsa volt. Nemsokmindent láttam,mert a függönyök be voltak húzva az ablaknál,h még véletlen se lássam merre kerülök. Az út mikor elindultunk még sima volt ahogy haladtunk az utcákon kifele,de ez természetes volt a Közpönti Birodalomban. Mikor elkezdett rázkódni alattam a kocsi éreztem, hogy már nem vagyok otthon…de még csak a birodalomba sem. Belülről valami különös érzés fogott el, a torkom összeszorult és könnyesek lettek a szemeim. A térdem felhúztam majd a fejem a lábaimnak támasztottam és némán sírtam. Féltem…féltem az ismeretlentől,és attól,h mi lesz velem a jövőben. Egy kis idő múlva álomba merültem a sírástól.Az utazás nagyjából 7 órás volt.Mikor kinyitottam a szemem már megérkeztünk.Nagyon furcsa volt…éreztem,h a levegő nehéz a vér szagától. Megijedtem.Annyira riasztó volt ez a sokféle vér…éreztem,h nem állati vérről van szó. Kiléptem a kocsiajtón majd azt kívántam bárcsak ne tettem volna.A föld vörös volt a vértől.Sikolyok szelték át a levegőt és hangos csattanások,cisszegések hallatszottak a távolból. Összeszorult a torkom, de nem mozdultam…tartott a büszkeség.
-Te! Mit állsz ott?! Mozdulj már! Hallod amit mondok vagy süket vagy?!-jelent meg 1 hatalmas,sötét alak előttem.Annyira megijedtem,hogy elestem.-Még a lábán sem tud megállni…és ebből neveljem ki a legjobb bérgyilkost?! Ez arra sem jó, hogy éljen…-morogta hangosan a férfi… éreztem a hangján a dühöt és a kegyetlenséget. Tudtam,hogy amitől féltem...bekövetkezik.