9.fejezet
Az ajándék
Eltelet a február. Március közepe volt. Drake hozzám képest eléggé le volt maradva még,de mindig segítettük egymás és a legjobb barátok lettünk ezen kevés idő alatt.Sokat beszélgettünk és néha nagyapa őt is elhozta haza. Eljött a március 17.-e.Még nem igazán fogtam fel,hogy mit is jelent ez a nap.A nagyapa a nap végén elvitt haza mint ahogy szokott.
-Hogy vagy kis szülinapos?-kérdezte miközben elindult valamerre amerre még életemben nem voltam.
-Szülinapos?-kérdeztem közben elindultam utána
-Igen.Ma van az a nap amikor születtél.
-De én tegnap is megvoltam már.
-Nem úgy.Ma van,hogy 4 éve „élsz”..mármint 4 éve születtél ezen a napon. Ezt minden évben szokták ünnepelni.
-Jaaaa…akkor most vagyok 4 éves?
-Pontosan.-állt meg egy ajtó előtt majd kinyitotta és mintha a kastélynak az udvarán lettünk volna de nem hasonlított a fenti világra.
-Hol vagyunk nagyapa?
-Még mindig ugyan ott…a démonok világában...csak ez kicsit másképp néz ki mint ami fent van-mosolygott rám majd kilépett.
Mentem utána, közben néztem a tájat. Fekete föld, hatalmas,tűhegyes sziklák,lángok mindenfele. Ugatást hallottam így közel maradtam papa mellett. Ő csak elmosolyodott rajtam majd egy épülethez értünk. Nagyon magas volt. Nyerítéseket lehetett hallani kintről de nem tudtam, hogy mi lehet az. Bementünk majd lángok csaptak ki egy-egy boxból, félelmetes, nyerítésnek tűnő hangok voltak hallhatók még mindig, fújtatások és egyéb hasonló dolgok. Megijedtem és elbújtam a nagyapus mögé,majd onnan néztem a félelmetes lényeket amik kidugták a fejüket. Néhányuknak szarva is volt de nem az összesnek. A nyakukon lángok voltak és az orrukból is tűz jött mikor pröszköltek.Nagyapa elnevette magát.
-Nem kell ezektől félni! Nem bántanak!-mosolygott rám
-De…nagyok és tüzet fújnak,és prüszkülnek és nagyok..és..és..és..-hebegtem
-Jajj te-nevetett-na gyere-indult el
Követtem őt szorosan, nézegettem jobbra-balra a nagy valamiket.
-Papa?
-Igen?
-Ezek mik?
-Nightmare-ek.
-Micsodák?
-A pokol lovai amik a rémálmokat hozzák.
-A rémálmokat?
-Igen, azokat.
-De miért hoztál ide engem?-kérdeztem majd az egyik „ló” kidugta közvetlen elém a fejét én meg arrébbugrottam annyira megijedtem.
-Kapsz valamit. Amúgy vigyázz…ezek szeretnek ijesztgetni.
-Azt veszem észre.
Tovább mentünk majd az istálló végén,úgy 15perc séta után megálltunk.
-Gyere...nézd-mutatott az egyik saroknál lévő hatalmas boxra.
Odasétáltam majd olyat láttam amin egészen meglepődtem. Egy Nightmare és egy kiscsikó. Annyira aranyosnak találtam. Nem is hittem, hogy lehetnek ezek a vadállatok ilyen cukik és aranyosak is.
-Pedig lehetnek.és ennél szebb is van ebben a világban.-mondta a lovakat nézve a nagyapa
-Mivan?-néztem fel rá tök értetlenül
-Jah bocsi…többet ígérem nem olvasok a gondolataidban így…-nézett le rám
-Olvastál a gondolataimban?
-Igen….és mégegyszer bocs.
-Nem, semmi baj-mosolyodtam el
-Amúgy ez a csikó egy hete született.
-Tényleg? Az nem sok idő…hogyhogy már tud állni?
-Ők már az első pillanatban fel tudnak állni. Ez természetes az állatvilág egyes fajainál a túlélés érdekében.
-Így már világos-mondtam mosolyogva és a pacikat nézve
-Amúgy azt akartam, hogy ez a csikó legyen a szülinapi ajándékod
-Az...enyém? Ő az enyém lesz?-néztem kikerekedett szemekkel amik az örömtől csillogtak
-Igen-mosolyogtt rám-ő a tied mától fogva. Keress neki egy szép nevet.
-Fiú vagy lány?
-Mén
-Micsoda?
-Másnéven fiú
-mén=fiú ló…megértettem!-mosolyogtam-akkor..legyen a neveeeee….-kezdtem gondolkodni-Deamon Fang-vigyorodtam el
-Érdekes név...amúgy szép. Szeretnéd megsimogatni?
-Igen!-vágtam rá
Kinyitotta az ajtót majd beléptem. A kanca felemelte a fejét felém és fújtatott, azt hitte, hogy bántani akarom a csikóját. Hátraléptem egy lépést. A nagyapa belépett mellém mire letette a kanca a fejét. A csikó odabotorkált elém és az orrát odanyomta a kezemhez. Megsimogattam a fejecskéjét, vigyázva nehogy hozzáérjek a tűzhöz.
-Nem éget meg a sörénye.
-A micsodája?
-A tűz, ami a nyakán és a fejénél van az a sörénye. Ami pedig hátul lobog az meg a farka.
-Akkor ami nekünk a hajunk az nekik a sörényük?
-Igen, pontosan úgy ahogy mondod.
Tovább simogattam a csikót majd kimentem és ő követett engem. Hátranéztem és meglepődtem. A papa elnevette magát.
-Máris ennyire ragaszkodik hozzád-vigyorgott rám
-És az jó?-kérdeztem felnézve rá
-Nagyon jó. El sem tudod képzelni, hogy mennyire az. Szólítsd gyakran a nevén és oda fog jönni majd messziről is.
-Az jó.És mennyire messziről?
-Akárhol is vagy és ő is akárhol van oda fog jönni.
-Az jó lesz.És fent is lehet majd?
-Igen,fel is viheted majd ha elég nagy leszel és már tudsz lovagolni is.
-Akkor megtanulok lovagolni gyorsan! És majd megmutatom Drake-nek is!-mondtam boldogan
-Rendben-nevetett halkan majd elindult visszafele.
Én mentem utána, engem meg követett volna a csikó ha az anyja nem nyerített volna érte és nem ment volna vissza. Kimentünk majd vissza teleportál velem a szobába. Drake ott állt az ablaknál és nézett kifele.