12.fejezet
Más világ Vol.1
Mióta Drake elment minden elkomorodott. Megint a szürke évek látszottak csak. Néma csend esténként, bánat és fájdalom. Ennyi maradt meg a pár évvel ezelőtti Shadowból. Rettenetesen depresszív hangulatom volt mindig,nagyapám nem értette meg egészen ameddig rá nem kérdezetett amit viszonylag elég későn tett, hiszen nem akart faggatni. Ha nem mondom, akkor nem kérdezi,majd elmondom mikor kész leszek rá. Minden éjjel a sírás altatott el és annak a reménye, hogy talán látom még valaha őt. 16 éves lettem. Végre megszabadultam a képzésemnek becézett rémálomtól. Már nem emlékeztem semmire anyámból, a Központi Birodalomból vagy a nővéremből. Körübelül annyit tudtam, hogy van egy anyám aki nem igazán csípett,egy nővérem akit mágusnak képeznek és a Központi Birodalomból jöttem. Egy utolsó pillantást vetettem, mielőtt elindultam volna, az ablakra, ami megmentett az öngyilkosságtól. Elfordultam majd elindultam lefele a lépcsőkön. Magamra kötöttem a köpenyem és siettem kifele, a szabadság felé. Mikor kiléptem a kapun vettem egy mély lélegzetet a vértől nehéz, de nekem frissnek tűnő, megszokott levegőből. Elmosolyodtam egy röpke pillanatra majd elindultam az erdő felé, hátra sem nézve. Elég volt nekem ez a 16 keserves év ebben a kastélyban ahhoz, hogy ne érdekeljen utoljára. Egyenesen az erdő felé indultam. Nem tudtam pontosan merre tartok, de nem is érdekelt. Csak mentem amerre a lábaim vittek. Már sötétedett, de én még mindig abban a hatalmas erdőben voltam. Találtam egy barlangot, bementem körülnézni. Valami furcsa fény pislákolt a barlang mélye felé. Lassan lépkedve elindultam befele megnézni, hogy mi az. Hirtelen az egyik barlangteremben, a padlón egy vörösen izzó, narancs-vörös átjárót találtam. Kicsit hasonlított a lávára. Közelebb mentem hozzá. Női nevetések hallatszottak. Leguggoltam a portál mellé és hirtelen beleestem. Ekkor kezdődött az életem egy más szakasza.
13.fejezet
Más világ Vol.2
Átestem a kapun, pont a földre. Feltérdeltem és szétnéztem. Körülöttem döbbent arcokat láttam. Sikeresen az egy öltöző közepére pottyantam. Hallottam kintről a zenét és a füttyentéseket.
-Helló-dörzsöltem meg a tarkómat elég megszeppenten
-Szia-köszönt nekem az egyik lány-Te hogy keültél ide?
-Hidd el ezt én is nagyon szeretném tudni. Egy portált találtam majd valaki belelökött...gondolom…mert annyira béna még nem lehetek,hogy magamtól beleesek ahogyan mellette állok.
-Hol találtad azt a portált?-kezdett el kíváncsisokdni
-Az erdőben volt egy barlang, és valahol a legmélyén egy nagy barlangterem. Ott volt.
-Lányok, úgy tűnik rossz helyre tettük. Ez a 3. ebben a hónapban-fordult hátra a többiekhez és démonul mondott mindent.
-Bocxs,h így rákérdezek de mien harmadik? És miért lenne rossz hely?-kérdeztem teljesen hülyén érezve magam
-Értesz démonul?-nézett egy pillanatra meglepődve rám-őő…amúgy semmi,semmi.
-Emlékeztetsz egy ismerősömre. Ő se tud jól hazudni.
-Jó…valójában ez nem egy éppen törvényes klubb. Tele démonokkal, így el kellett rejteni az átjárót ide valami olyan helyen ahol nem sűrűn mászkálnak.
-Oké, eddig vágom. De milyen klubbról van szó?
-Ez valójában inkább egy bár. Sőt…az is. Sztriptíz bár.
-Jah, oké. Megértettem akkor. Megmutatnátok merre lehet kimenni?
-Meg. De merre is mész pontosan?-kérdezte tőlem és egyre furcsább volt, ahogy nézett engem.
-Valójában még én sem tudom pontosan, hogy merre is tartok. Csak úgy a fejem után.
-Akkor maradj itt.
-Minek?
-Táncolni.
-Te meghibbantál?
-Nem. De ahogy néztelek egész jó alakod lehet. És különben sem rossz éjjel-nappal pasik hadának táncolni nem kevés pénzért.
-Végülis ja. Ha nincs jobb dolga az embernek ez is pont megteszi.
-Szerintem is. Mi a neved?-nyújtott kezet,hogy segítsen felállni
-Shadowrun-álltam fel
-Te vagy Inferno lánya?-kérdezte és elvigyorodott
-Az meg ki a jó anyucikám?
-Hát az anyád biztos nem. Én a démonról beszélek. Lilith unokájáról.
-Még mindig nem vágom. Annak a csajnak annyi gyereke volt, ahogy hallottam. Abból akármeilyikhez lehet közöm.
-Én konkrétan Sosen gyerekére gondoltam.
-Ő a nagyapám. Az apám nevét sosem emlegette nekem.
-Akkor igen.Te vagy az a Shadow.Nagyapád szokott rólad mesélni.
-Nagyapa ilyen helyekre jár?Ezt sem gondoltam volna.
-Múlt időben. Mióta megszületett a fia nem láttuk itt. Amúgy meg én szoktam vele találkozni néhanapján, mikor épp összefutunk.
-Jó, hogy engem mindenki ismer, de én sosem ismerek senkit…-mondtam elgondolkozó hangon
-Nem lényeges-mosolygott rám kedvesen-Amúgy tanultál valaha tancolni?
-Azt mondtad,hogy mesélt rólam,igaz?
-Igen.
-Akkor miért kérdezel ekkora égbekiáltó baromságokat?
-Jó, bocsi. Mindegy, akkor majd megtanulsz. Ma nézz meg pár előadást és utána beszélünk még. Nekem sietnem kell. Vár a színpad-mondta mosolyogva majd kisétált a színpadra.
Én kinéztem egy röpke pillanatra utána, de nem volt sok időm. Kérdések áradata halmozott el, mire észbe kaptam már vagy 2 előadás le is futott a színpadon. Végre kicsit „csend” volt körülöttem. Leültem és elkezdtem nézni a táncos lányokat. Oldalról láttam őket, de így is felfogtam, hogy mire vállalkoztam. Teltek az órák és egyre jobban tudtam, hogy mi is lesz. Mikor már elég sokat néztem,felálltam majd odamentem az egyik lányhoz megkérdezni,h hol a fenében aludhatnék egy csöppet. Megmutatta a szobát amiben aludhatok. Lezuhanyoztam majd lefeküdtem aludni.