1.fejezet
Dismay Band(Döbbenet sáv)
Egyik este Stefany elment a tesójával Bettyvel futni egy kicsit. Beszélgettek és véletlen a nagy cseverészés közben Stefany belefutott egy srácba. Olyan erővel futottak egymásba,hogy a lány elesett.
-Jajj,nagyon sajnálom,nem néztem a lábam elé-mondta habozva a fiú
-Semmi gond nem esett semmi bajom és remélem, hogy neked sem.-mondta és megpróbált felállni, de nem sikerült. Újra a földön ült a fájós lábával együtt.
-Várj,had segítsek-és segítőkezet nyújtott neki,maztán felhúzta-Nah,ígyni gyere tedd rá a vállamra a kezedet, hogy meg tudjál állni a lábadon.
-Ohh, nem kell köszönöm.Már nem is fáj,csak egy pár pillanatnyi fájdalom és zsibogás volt csak.Semmi különös.
Viszont a lábán nem ez látszott. Olyan vörösen izzott mint a felkelő nap.
-Nem igaz. A lábad olyan vörös mint a csili-mondta a lábára mutatva a fiú. De mire odanézett addigra már se vörös folt, se duzzanat nem volt a lány bokáján.
-Dehogy is, nem vörös a lábam. Szerintem csak képzelődsz.
-Jó, mindegy, hagyjuk. Különben hogy hívnak?
-Stefanynak hívnak, de szólíts csak Stefnek nyugodtan. És téged, hogy hívnak?
-Bence vagyok kedves Stefany. És hogy hívják a testvéredet?
-Bettynek hívnak ööööö….Bence ugye?
-Igen úgy hívnak. Nos lányok köszönöm ezt a kis beszélgetést és további jó futást kívánok nektek.
-Köszönjük Bence és mi is kellemes futást kívánunk neked.Szia-Mondták teljesen egyszerre.
-Köszönöm és sziasztok!!-aztán elfutott
Közben megérkezett ikertestvére is aki már viszont lihegve futott testvére után és csak röpke pillantással tisztelte meg a lányokat.
-Szia Betty és Stefany!!!
-Szia nem tudom, hogy hogy hívnak.-Mondták és tovább futottak kuncogva.
-Stef,ki volt az a aki előbb elfutott mellettünk köszönve?-Kérdezte Betty elpirulva és hátrafele nézegetve.
-Nem tudom. De abban biztos vagyok,hogy neked nagyon megtetszett a srác!!!
-Nem is igaz-Mondta teljesen lehajtott fejjel-Najó talán egy kicsit egy inciri-fincirit.Mindegy most ne erről beszéljünk, hanem inkább arról,hogy te halandó ekőtt gyógyítottál!!! Te normális vagy?!
-Nem is igaz, nem volt halandó. Éreztem az erején. Lehet, hogy ő lesz a következő csapattag.
-Hát lehet.De milyen érzés fogott el mikor belefiutottál?
-Nem tudom, olyan volt mintha rátaláltam volna-és elpirult a lány-Tudod hogyan értem na!!!
-Hát persze!! Nem fogalmam sincsen, hogy miről hablatyolsz itt nekem.
-Tudood!!!!
-Nem, nemtudom!
-Jóh, akkor elmesélem.-Sóhajtott egyet és elkezdte-Éveken át mindig mikor valaki megtetszett nekem és mire oda jutottam volna, hogy összejöjjek vele addigra már régen veled járt. És most végre rátaláltam egy olyan fiúra akit nem happolsz el előlem. Így mostmár világos?
-Igen,világos!Szóval, akkor éveken át nem szóltál arról,hogy ki tetszik neked és ki nem?
-Igen.Így igaz.
-De miért nem szóltál?-kérdezte Betty felemelt hangon
-Mert nem mertem elmondani.-Mondta lefele hajtogatva fejét.
-De miért nem merted elmondani?
-Mert,mert…nem tudom.
-Jó, minegy ez most nem téma.Úgyis már mindjárt otthon vagyunk úgyhogy ezt most tegyük félre.Jó?-Kérdezte és befordult a ház kapujához.
-Oké majd akkor bent megbeszéljük.-És bement a kapun.
Apjuk már az ajtóban várta őket egy pohár meleg teával.Apukájuk magas,kigyúrt,szálkás termetű férfi volt.Haja szénfekete,szeme néha kék néha zöldes-barna de inkább több benne a barna.
-Sziasztok lányok! Milyen volt a futás?- Kérdezte nagy vigyorral az arcán, és megölelte a lányokat utána odaadta nekik a teát.
-Köszönjük,papa-mondta Stefany és átölelte még egyszer az apját.
-Nagyon szívesen lányok.-És bementek a házba
A lányok felmentek az emeletre apukájuk pedig tovább készítette a vacsorát.Stefany felbaktatott a lépcsőn Betty pedig futólépésben közelítette meg a közös szobájukat.Bement és elkezdett turkálni a szekrényben.
-Mit csinálsz?-kérdezte Stefany miközben fejbetalálta egy farmernadrág.
-Héj!Azok az én ruháim!Mit keresel köztük?!-Kérdezte és elkezdte összeszedni a ruhákat.
-Valami jó kis melegítőt keresek. Mert nekem minden kinn van a szennyesben-Becsukta a szekrényt és levetette a futóruháját az ágyára. Felhúzta a melegítőt és rohant vissza apukájához a konyhába.
-De Betty várjál nem kéne összepakolni magad után? Áhh, mindegy-És ő is futott le a lépcsőn.
Apukájuk már a konyhában várta őket a kedvenc ételükkel. Ami hagymástojás volt. A csajok ha tudtak akkor azt ettek. Mindekettőjüknek ki volt készítve egy-egy óriási adag. Betty bekapcsolta a TV-t és a zenecsatornára kapcsolt. Pont a kedvenc számuk ment a One Directiontől a Tell me a lie. A bandából Betty kedvence Zayn Malik volt,Stefany kedvence pedig Niall Horan volt. Amint meghallották a számot rögtön felugrottak és elkezdtek táncolni,énekelni.
-Lányok egy kicsit légyszíves halkabba,ha lehet mert még beszakad a dobhártyám.
-Oké apu lejjebb vesszük a hangerőt.-Mondták és Stefany nyúlt a távirányítóért,de mire odaért volna, hogy halkítson addigra már testvére lejjebb vette a hangerőt.
-Oké már ez is boszorkányság.
-Igen az!-Mondta Betty és elkezdett megint táncolni.
-Boszik is ikrek is Boszikrek.-Mondták teljesen egyszerre.
-Igen,igen azok vagytok de mostmár egyetek lélgyszíves-Mondta apukájuk-És lassan menjetek el fürödni is légy szíves,és utána feküdjetek le az ágyba lehet majd még beszélgetni de most nem.Értettétek?
-Igen, apu...Értettük főnök.-Mondák ls a homlokukhoz emelték kezüket,és elkezdték befalni a nagyadag hagymástojást.
-Ne faljatok lányok.-Mondta apukájuk és már vette volna el a lányoktól az ételt, de inkább nem vette el tőlük.
-Oké apa nem habzsolunk!
-Rendben lányok!
ÉS csöngettek.Apukájuk rohant kinyitni az ajtót.
-Jó estét kívánok-mondta a fiú-Betty és Stefany itthon vannak?
-Igen, de te ki a fene vagy?
-Én Bence vagyok uram.
-Lányok titeket keres valamilyen Bence!
-igen apu tudjuk, már itt állunk vagy egy perce.
-Jó, így már világos
-Nos, Bence kerülj beljebb.
-Köszönöm uram-mondta és belépett az ajtón.
-Hát jó én akkor ehhez magatokra is hagylak titeket.
-Oké apu szija.
-Stefany…elfelejtettem mit akarok mondani…
-Majd eszedbe jut addig is gyere be-Mondta Stefany és berángatta Bence tesóját a bokorból a házba.
-Sziasztok srácok.Miért jöttetek?-kérdezte Betty
-Csak visszahoztam az ipododat,Stef, és gondoltuk egy kicsit beszélgethetnénk és jobban megismerhetnénk egymást.
-Rendben srácok-És elindultak a konyha felé.Betty összekötötte az ipodot a hangszóróval és bekapcsolt egy jó pörgős számot.-Nos gyertek akkor üljetek le.Kértek enni vagy inni valamit?-Kérdezte Betty és ezzel elővett két poharat.
-Igen én kérek szépen inni-Mondta Bence
-Igen én is kérek inni-helyeselt Nick
-Rendben.Apu kérsz valamit?-Kérdezte Betty és elővett még két poharat.
-Nem, köszönöm nem kérek inni.
-Menjetek le fiúk nyugodtan a nappaliba vagy fel is mehettek az emeletre a szobánkba.
-Oké lányok,akkor a nappaliban találkozunk-Mondta Bence is nagy beszélgetés hevében elindult a nappali felé.